A gasztronómia és a színház találkozik a kelebiai Márton Áron Közösségi Ház nagytermében február 17-én és 18-án. Az érdeklődők vacsorázás közben a Babra megy a játék című zenés előadást tekinthetik meg.
Az előadást rendezője Kálló Béla, Jászai Mari- és Pataki-gyűrű díjas színművész, rendező. A szövegkönyvet Brestyánszki B. Rozi írta Bara Margit, Blaha Lujza, Darvas Iván, Deák Ferenc, Déryné Széppataki Róza, Gobby Hilda, Jókai Mór, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy Lajos, Szántó Piroska, Tömörkény István, Újházi Ede, valamint sok más művész és közéleti személyiség szövegeinek és anekdotáinak felhasználásával. Az előadás szereplői Kálló Béla, Povázsánszki-Kőműves Noémi, Hajvert Ákos és Juhász Gábor. Az esten fellép Lakatos Miklós prímás és Kurináék is.
A vacsoraszínházra február 17-én pénteken és 18-án 19 órától kerül sor. Asztalt foglalni a 064 16 16 229-es telefonszámon lehet. Részvételi díj 4000 dinár személyenként, ez a teljes étel- és italfogyasztást jelenti. A vacsoraszínház tájolható is, az alkotók megbeszélés szerint a Kárpát-medence bármelyik pontjára elviszik.
Paskó Csaba (Fotó: Molnár Edvárd)
Erről a szinte egyedülálló vállalkozásról Paskó Csaba atyát kérdeztük:
– Ez egy régi ötlet megvalósulása, még jóval a pandémia előtt kezdtem el gondolkodni erről. A Bácska íze című szakácskönyvemben is benne van, hogy számomra a gasztronómia a kultúránk része, akárcsak a film, a képzőművészet vagy a színház is. A gasztronómiával divatot teremthetünk, de korszakokra, stílusokra is lebonthatjuk. Beszélhetünk külön a nemzetek gasztronómiájáról, például a magyar konyha ízeiről. Nyugat-Európában a gasztronómiát másként értékelik, mint itthon, az úgymond elbalkániasodott Vajdaságban. Itt a szakácsot betanított munkásként kezelik, márpedig továbblátva ezen legalább iparművészetről kellene beszélnünk olyan szakács esetében, aki képben van a trendi és aktualitás konyhai irányvonalakkal, ezeket érti és követi. Gyakran az emberek nem is csak egy vendéglőt céloznak meg, hanem kifejezetten egy adott szakácsot keresnek. Szakmai és látogatói körökben is számon tartják azokat a vendéglátó helyeket, ahol a gasztronómiát kultúraként élik meg, és rangsorolják is ezeket.
A gasztronómia tehát számomra a kultúra alapvető része, ha pedig így van, akkor összekapcsolásról is beszélhetünk. Ez meg is történik, például a gasztronómiával és zenével. Egy hangulatos vacsorán elvárjuk, hogy szóljon finom, lágy zene a háttérben, mert ez is az élmény része. Az ember a gasztronómiát a fülével, a szemével, az orrával is érzékeli, mielőtt még enni vagy inni kezdene. Ezért fontos az is, hogy a poharak jó minőségűek legyenek, mert a koccintásnál a csengésük is hozzátartozik az élményhez – hallottuk Paskó Csabától, aki ez előadás létrejöttéről is szólt.
– A Márton Áron Közösségi Házban többször is sor került tematikus vacsoraestekre, például reneszánsz esetet is tartottunk. Ennek lett egyfajta továbbgondolása egy másik művészeti ág bekapcsolása, ez pedig a színház. Sok olyan irodalmi alkotást olvastam, amelyek remekül leírják a gasztronómiai élményeket, például Krúdy, Jókai vagy Móricz Zsigmond tollából. Híres filmjelenetek is vannak, amelyek kedvet adnak egy jó kis főzőcskézéshez. Hála istennek a teológiát, a zenét és a gasztronómiát is magaménak mondhatom, hivatalos végzettségeim vannak ezekről, mégis úgy gondolom, hogy egy papír önmagában nem mond semmit sem. Ami igazán tetten érhető, az az, ha valaki szívvel-lélekkel űzi hivatását és sikeres is benne. A színház azonban nem az én területem. Igaz, kirándulást tettem ebbe az irányba, amikor 1999-ban felvettek a grazi zeneakadémiára. Nem kaphattam azonnal ösztöndíjat és valamiből el kellett tartanom magamat. Meghallgatást tartottak a grazi operába, jelentkeztem rá és felvettek. Ezt követően több mint két évig a grazi operaház színpadán játszottam, ami magába foglalta szinte a teljes Mozart-repertoárt is. Ilyen tapasztalatom is van, de nem tartom magam se színésznek, se hivatásos énekesnek, ezzel sose tudtam teljesen azonosulni, de ösztöndíjpótlónak jó volt.
Ezért inkább úgy gondoltam, megfelelő szakembereket keresek fel. Először is Kálló Béla Jászai Mari-díjas és Pataki-gyűrű díjas színművészhez, rendezőhöz fordultam, mivel nagyra becsülöm a munkáját. Előadtam neki az ötletemet, majd pedig ő egy nagyszerű csapatot verbuvált össze.
Brestyánszki Boros Rozi háromfelvonásos darabot írt, azokból a magyar szépirodalmi művekből merítve, amelyek a gasztronómiáról szólnak, vagy azt érintik. Ezekből álltak össze a jelenetek, amelyek néhol komikusak, kicsit a régi korokat idézik, de a mai kort is tükrözik. A következő lépés a zene volt, egyrészt azt gondolom, hogy itt Bácskában, Vajdaságban a jó magyar nóta, a cigánymuzsika a megfelelő, de alkalomadtán beköszönhet a budapesti bárok zenéje is – mondta Paskó Csaba, akit a vacsoráról is kérdeztük.
– Az ételek régi magyar vonatkozásúak, de mai köntösbe bújtatva, legyen szó a hideg előételről, vagy egy jó aranyszínű, gyöngyöző levesről, vagy egy királyi, például szarvasgombával töltött csirkemellről, vagy a desszertről, csokoládémousse-szal töltött kölesgombócról, kekszmorzsával ropogósra panírozva, eperraguval tálalva. Ezzel a desszerttel szeretnék idén indulni a magyarországi tányérdesszert versenyen. A kölesnek fontos szerepe volt a múltban, és lehetne ma is, ráadásul a gluténmentes gasztronómiát is képviselhetjük vele.
A hideg előétel után átalakul a vendégtér színházzá. A fogások közt azonban az izzadásig való táncolás helyett egy színházi eseménybe csöppenünk bele. Meglehet, hogy létezik ilyen, de én nem tudok ilyenfajta eseményről. Szeretnénk tájolni is, menedzsereket megszólítani határon túl is, akik ezt a vacsoraszínházat bemutatnák, akár az én vagy a saját séfjük közreműködésével. Nagyon szívesen egyeztetünk – tudtuk meg Paskó Csabától.
