A hagyományos forgatókönyv szerint, pénteken délután ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, vasárnap pedig díjkiosztó gálaműsorral zárult a XLIV. Középiskolások Művészeti vetélkedője (KMV). A versenyprogram mellett az idén a Képes Ifjúság közönségtalálkozója, a South Park című bábjáték valamint a Rituális labdajátékok című antológia bemutatása, a Zentai Színtársulat A padlás című díjnyertes darabjának bemutatója, az esti klubkoncertek és a spontán örömzenélések miatt joggal érezhették úgy a középiskolások, hogy igazi fesztiválhangulat uralkodik a KMV 44. versenyén. Szilágyi Miklós t, a KMV szervezőbizottsági elnökét kértük arra, összegezze az idei tapasztalatokat.
Újdonságok voltak-e az idei KMV-n?
– Az idén először készítettünk reklámfilmet a rendezvény népszerűsítésére: az első héten már ezren nézték meg az interneten, azóta pedig több mint kétezer nézője volt a KovácsÁkos és Oláh Tamás rendezte kisfilmnek, amelynek főszerepét Virág György játszotta. Hatalmas sikernek tartom, hogy a körzeti versenyeken, az összes pályázaton mintegy félezer diák vett részt – nincs még egy olyan verseny, ami ennyi tanulót mozgatna meg. A szervezőbizottságban tisztújító közgyűlést is tartottunk és új tagokat választottunk, ők valamikor szintén KMV-sek voltak: az alelnök Vígi László, a titkár Csizmár Tibor lett.
A szervezőbizottságban rajtuk kívül középiskolások is vannak.
– A három nap alatt ők derekasan ki is vették részüket a munkából. Nagyon fontos, hogy általuk gondoskodjunk az utánpótlásról, mert e nélkül értelmét veszti minden munka. Arra készülünk, hogy 2-3 év múlva át tudjuk adni nekik a stafétabotot.
Melyik műfaj okozott meglepetést?
– Az angol-magyar műfordítói pályázatra rekordmennyiségű pályamű, összesen 33 érkezett – előfordul, hogy összesen nincs ennyi műfordítás.
A tavalyi kerekasztal-megbeszélés egyik javaslata volt a vetélkedő minisztériumi versenyként való elismertetése, de erre még nem került sor.
– Valóban az a célunk, hogy a KMV-t a jövőben a művelődési minisztérium is támogassa azzal, hogy felveszi a versenynaptárba – jövőre talán ezt is sikerül elérnünk.
Öt éve, amióta átvették a szervezőmunkát, egyik céljuk az, hogy minél több diák töltse itt Óbecsén az éjszakát. Az idén hányan maradtak?
– Az egyik legnagyobb sikerünknek tartom, hogy ma már sokan azért maradnak két napot, mert valóban kíváncsiak a többiek szereplésére. Ez kiváló tapasztalatot is jelent számukra, egyesek közülük a következő évben talán épp ennek köszönhetően teszik majd próbára tehetségüket egy másik műfajban. Igyekeztünk is ebben a három napban a versenyek mellett maradandó élményt nyújtó programokat szervezni a számukra. Az idén mintegy 25 diák aludt itt: húsz tanulót a sportszállóban, ötöt diákoknál helyeztünk el. Az előbbi lehetőségre most nagyobb volt az igény, valószínűleg itt jobban tudnak barátkozni, bulizni a versenyzők.
Évtizedek óta gond a diákok utazása. Ez most hogy működik?
– Az utazásokat mindig is egyéni szervezésben kellett megoldani, erre nekünk se kapacitásunk, se forrásunk nincs. Sajnos az útiköltséget tudomásom szerint egyetlen másik versenyen sem térítik meg a diákoknak, tanároknak, erre a mi költségvetésünkben sincs pénz – ha mintegy száz fellépőnek kifizetnénk az útiköltségét, felélnénk a teljes anyagi keretünket. A szállást, az étkezést már mi biztosítjuk.
Ma már nincs olyan körzet, ahonnan ne érkeznének résztvevő diákok. Van-e olyan város, település, ahol mégis kell népszerűsíteni a versenyt?
– Mint minden évben, idén is iskolalátogatásokkal igyekeztünk személyes kapcsolatokat kiépíteni a tanárokkal, diákokkal, és ennek meg is volt az eredménye. Újvidéken azonban, ahol több helyen is tanárcsere volt, azt tapasztaltuk, hogy egyre kevesebb diák vesz részt a körzeti megmérettetésen – erre ezentúl jobban oda fogunk figyelni. Az egyes körzeti versenyek egységesebb, magasabb színvonaláért is tennünk kell, hiszen Óbecsére nem a továbbjutóknak, hanem a legjobbaknak kell eljutniuk.
