– Úgy lett kivonva a szufla a Márai-programból, hogy mire megérkezett, alig lélegzik – így jellemezte Keresztury Tibor író a múlt hétvégén zárult 82. Ünnepi Könyvhéten az irodalom, az olvasás megmentése érdekében létrehozott programot, melynek eredményét épp a könyvhét idején hozták nyilvánosságra. Az öt és fél évnyi előkészület, többszöri módosítás, kimerítő szakmai egyeztetés után startolt Márai-program eredménye végre ismertté vált. A zömmel Budapesten tartózkodó írótársadalom egyes köreiben meglepetést okozott, egy részüknek pedig – különösen azoknak, akik lemaradtak a listáról – bizonyosan csalódást is.
Sokan ugyanis sokat vártak ettől a programtól. A határon túli kiadóknak jószerével az egzisztenciája függ az anyaországi támogatástól, s mivel ismét egy átmeneti állapot kellős közepén vagyunk – amikor nevet és személyeket cserélnek az alapítványok –, a Márai-program valóságos mentsvárnak tűnt.
Ehhez képest a több mint 500 nyertes kiadvány közé jutott nem egészen fél tucatnyi vajdasági könyv valószínűleg nem tölti be maradéktalanul a mentsvár szerepét.
Azért tudni kell, hogy az első fordulóban 400 millió forintot osztottak fel, sokan azonban ennél nagyobb összegre számítottak. Emlékeztetőül mondjuk el, hogy a kiadók olyan könyvekkel pályázhattak, melyekből legalább 200 példány megmaradt, vállalták a kiadványaik utáni 25 százalékkal kisebb árat és a könyvtárakba szállítás költéségét is. Újdonság ez a könyvtámogatás rendszerében, de ez nem zavarta a kiadókat abban, hogy tömegesen jelentkezzenek a Nemzeti Kulturális Alap Márai-programjára határon belül és túl. A könyvekről döntő Irodalmi Ideiglenes Kollégium és a Tényirodalmi Kollégiumnál 273 kiadó pályázott, amelyből 28 volt határon túli, és összesen 7938 kötetet tanulmányoztak át (ezek egynegyede nem anyaországi). A Márai-programban 700 könyvtár vesz részt – eredetileg 640-nel számoltak –, ebből 48 határon túli közkönyvtár, és 17-18 azoknak a határon túli egyetemi tanszéki könyvtáraknak a száma, amelyek Márai-csomaghoz juthatnak az első forduló után.
Ha végignézzük a nyertes 500-as címjegyzéket, akkor azt látjuk, hogy az irodalmi listára a Magvető könyvei kerültek a legnagyobb számban, a második a Pesti Kalligram Könyvkiadó lett tíz könyvvel, a tényirodalmi kötetek esetében pedig az Atlantisz Kiadó pályázott a legsikeresebben. A vajdasági kiadók közül a zEtna és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet 2-2 kiadványa került a listára: Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva (zEtna); Beszédes István: Napkitörés (zEtna); Pejin Attila: A helytörténet-kutatás és -írás kézikönyve (VMMI), Hegedűs Attila: Az 1956-os magyar forradalom és Jugoszlávia (VMMI), a többi kiadó nem járt sikerrel. Vajdasági, szerbiai szerzők viszont szerepelnek még a listán, de magyarországi kiadók esetében: Majoros Sándor: Meghalni Vukovárnál (Timp), Tolnai Ottó: Wilhelm-dalok (Jelenkor Kiadó); Kollár Árpád: Nem Szarajevóban (Fiatal Írók Szövetsége); Ivo Andrić: Híd a Drinán (General Press Kiadó); Domonkos István: YU-HU-RAP (Noran Könyvesház); Gion Nándor: Az angyali vigasság (Noran libro); Ladik Katalin: Élhetek az arcodon? (Nyitott Könyvműhely); Jelenidő – a szerzők névsorában Tolnai Ottó (Petőfi Irodalmi Múzeum); Balázs Attila: Kinek észak, kinek dél (Új Palatinus Könyesház). A listán szereplő vajdasági kötődésű mű a Szajbély Mihály szerkesztésében megjelent In memoriam Csáth Géza (Nap Kiadó).
Nagyon nehéz lehetett ezt a listát véglegesíteni. Nem vitás, hogy óriási kompromisszumok, többszöri egyeztetés után nyerhette el végső formáját, melynek eredményeként már őszre a könyvtárakba kerülhet a 250 irodalmi és 250 tényirodalmi címszó. Remélhetőleg augusztusban elindulhat a program második fordulója is, ám ennek a pénzügyi háttere még bizonytalan (sőt lottófüggő, a fedezetet ugyanis az ötöslottó játékadójából teremtik elő). Legalább annyira bizonytalan, mint az időpont. S ez az, ami rendkívül zavaró. Mert csak a bizonytalanság biztos. Kissé szilárdabb támpontra lenne szükségük a megmaradás határán táncoló kiadóknak, egyébként megmaradásuk egy telitalálattal lesz mérhető.
