Miért szeretjük az orvosfilmeket és a kórházsorozatokat? Miért számíthatnak készítőik szinte biztos sikerre? Talán ugyanazért, amiért például a krimik és a horrortörténetek rajongói kedvtelve nézik mások halálát: de jó, hogy nem rólam van szó! S bár az ilyen irányú kutatások mostanában mást mondanak, az orvosi hivatásnak még mindig magas a társadalmi presztízse. Sok ember szemében pedig ma is körüllengi az orvost egy kis dicsfény. Azt sem kétlem, hogy a nézők többségének mégis sokkal értelmesebb az emberi életért folytatott küzdelmet nézni estéről estére, és talán mindezzel magyarázható, hogy soha sem fogynak el a jól bevált sorozatok, hanem újra és újra megjelennek a képernyőn, ki tudja, hanyadik ismétlésként. Arról nem is szólva, hogy immár a kelet-európai piacon is megjelentek a saját gyártású sorozatok.
E filmek láttán úgy érezhetjük, bepillanthatunk ebbe a titokzatos világba, részesei lehetünk élet és halál, betegség és gyógyítás misztériumának. Kezdetben volt a Kórház a város szélén. Hihetetlen sikerrel játszották mindenhol a csehszlovák sorozatot, még Nyugaton is, bár ki tudja, mennyire értették ott a jellegzetesen közép-európai, későszocialista hangulatot és körülményeket. Az átütő siker nyilvánvalóan a remekül megírt figuráknak, a kiváló színészeknek volt köszönhető. A valamivel későbbi német Klinika külcsínre éppen abban különbözött cseh elődjétől, amiben a két rendszer. Bámulhattuk a fekete-erdei klinika kórtermeit, folyosóit, büféjét, parkját. S hát bizony Sova doktor és Brinkmann professzor lakása sem ugyanabból a világból való volt. De mindketten nagy tudásúak, humánusak, kedvesek és kötelességtudóak voltak, ahogyan ezt elvárjuk az orvosprofesszoroktól.
Valójában ezek a régi sorozatok is, akárcsak a későbbi Doktor nagyfőnök, a Vészhelyzet, A Grace klinika, Dokik, Doktor Addison, Doktor House, Kedves nővérkék, Kés/Alatt és mások jórészt a szereplők emberi kapcsolatairól, szerelmeiről, gyűlöleteiről, barátságairól szólnak, s valójában ehhez csak a rendkívül népszerű kórházi kulisszákat állítják fel a forgatókönyvírók. Kivételnek számít a Vészhelyzet vagy a Doktor House, melyben orvosilag is pontosan és – az alkotók tehetségének és szakmai fogásainak köszönhetően – sodróan, lendületesen mutatja be a gyógyításnak egy sajátos területét. Felsorolni sem lehet a remek színészeket, akik egy évtized alatt arcot adtak a jól megírt figuráknak. Az okos Green doktor, az előretörő Benton, az egyre jobb orvossá váló Carter, a sármos Ross, a kőkemény Weaver, a sebzett Kovac, a sátáni Romano, a felelősségteljes Abby és a többiek mind gazdagon árnyalt figurák.
S hogy a tíz vagy ki tudja, hány év alatt voltak fáradtabb részek és önismétlések is, érthető és megbocsátható.
