Kissé szokatlanul, latin címzéssel jelent meg a dél-bácskai város, Szenttamás helytörténeti tanulmánykötete De historie urbis nostrae(Srbobran – Szenttamás – St. Thomas) címmel. A többrészesre tervezett könyvsorozat első kötetének bemutatóját a hétvégén tartották meg a felújított, korszerű helybeli Zsebszínházban.
Tudni kell, hogy ez a kiadvány első a sorban, hiszen korábban Szenttamásról nem jelent meg magyar nyelvű helytörténeti tanulmányokat összegyűjtő kötet. Ez kétségkívül emeli a kötet rangját, ám nyilvánvalóan nem csupán ennek tudható be a szépszámú közönség, melynek soraiban láttuk Branko Gajin polgármestert és a római katolikus egyház lelkészeit is.
A kötet szerzői, Hustyi Kornélia, Hallgató András, Horváth Futó Hargita, Horváth Kancsár Ilona, Kancsár Zsolt, Kiss Csaba, Munjin Andrea, Munjin Szokola Erika, Németh Dezső, Paracki Teodóra, Paracki László és Rencsár Dezsőegy-egy témát jártak körül városuk történetéből, munkáikat pedig Horváth Futó Hargita fogta egybe, azaz szerkesztette kötetbe. A szerkesztő elmondta: azzal a reménnyel adják az olvasó kezébe a tanulmánykötetet, hogy a benne leírtak megerősítik a lakóhelyünkhöz való érzelmi kötődést, a lokálpatriotizmust és az elődök jobb megbecsülését.
– A szerzők egy kivétellel nem történészek, a múlt felkutatását nem hivatásszerűen, hanem kíváncsiságból, értékeink megőrzése céljából végezték – mondta a kötet szerkesztője. – A könyv a XIX. század közepétől a mai napig foglalja össze városunk történetének néhány szegmentumát. Az ebben a periódusban előbb a Habsburg Monarchia kötelékébe tartozó területeken, majd a kiegyezés után az Osztrák–Magyar Monarchiában élő, 1920-tól pedig egy új, az idők folyamán a nevét többször változtató országba szakadt nép próbált megmaradni a fészkében, alkalmazkodni a körülményekhez, és közben meg akarta őrizni nemzeti identitását, vallását, becsületét. Nem volt könnyű, a fennmaradt írások, fényképek mégis arról tanúskodnak, hogy gazdag művelődési és vallási élet, érdekes hagyományok, szokások, sikeres sportélet jellemezte helységünket ebben az időszakban. Mindennek kötetbe foglalása nagyon fontos, a XXI. század eleji szenttamási ugyanis már nemigen tudja, hogy a Schleuse kikötő volt, a csatorna fontos vízi útvonalnak számított, a vasúton vonatok közlekedtek, a mai általános iskola helyén zárda állt, a korzón sétálva ismerkedtek, társalogtak, és vasárnap ünneplőt öltöttek az emberek – nyilatkozta Horváth Futó Hargita, hozzáfűzve, hogy máris kész a helytörténeti kiadvány második kötete, de a harmadikra sem kell sokat várni.
A kötet nyitó tanulmányának, a település történeti áttekintésének szerzője Kiss Csaba történelemtanár, aki a bemutatón bevallotta, hogy csöppet sem volt könnyű „összebékíteni” a magyar és a szerb nyelven megjelent helytörténeti kutatások, sokszor szöges ellentétben álló adatait, hogy hiteles összefoglalót adhasson az utókor kezébe. Németh Dezső, a kötet képszerkesztője szinte ezt a gondolatot folytatva hangsúlyozta: „Ne hagyjuk, hogy történelmünket mások írják, mert azt mi ismerjük legjobban!” Egyúttal felkérte polgártársait, hogy ha értékes fényképekkel, dokumentumokkal rendelkeznek, jelentkezzenek nála, így gazdagíthatják a helytörténetírást.
