Tavaly vulkánt építettek a Nagybara partján a TAKT részvevői, s azzal fenyegettek, vulkánkitörés lesz, bár a földrengés elmaradt. S aztán tényleg elkészült a japán Fuji vulkán hasonmása, igaz, nem érte el a 3776 méter magasságot, de így is messzire látszott izzó lángja, amikor alágyújtottak, és a láva csordogálni kezdett. Az idén egyáltalán nem biztos, hogy nem hajtanak végre hasonló attrakciót a táborozók, annál is inkább, mert a vasárnap kezdődő, és augusztus 3-áig tartó tábor témája nem más, mint a sárkány.
Utcai Dávid táborvezető szerint mindenesetre van remény arra, hogy az utóbbi években TAKT-hoz „szokott” fiatal képzőművészek mellé újak is társuljanak, és többen összegyűljenek a Szőreg melletti Hevér-tanyán, azaz a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor helyszínén. A több mint egyhetes tábor ideje alatt a szokásos szekciókban (festészet, grafika, szobrászat, fényképészet) dolgoznak, a landart-kísérletek sem maradnak el, sőt népszerűsítő esteket is tartanak, például fiatal temerini együttesek is bemutatkozási lehetőséget kapnak az esti órákban. Aki még csak most gondolná meg magát a tábor munkájában való részvételről, az az utcdvd@yahoo.com e-mail címen érdeklődhet a részletek felől, de elutasításban biztosan nem lesz része.
Nem tudom, a tábor több mint harminc éve alatt megszámolta-e valaki, hány festmény, fotó, szobor, grafika, kerámia, nemeztárgy ezen a tanyán. Kötve hiszem, hogy lenne ilyen, talán még egykori tulajdonosa, Hevér János sem talált annyi időt, hogy egy ilyen összegzést elvégezzen. Tény azonban, hogy a TAKT körül a fiatal nemzedék tobzódik az utóbbi időben, akik ugyanolyan rátartisággal térnek vissza a festői helyszínre, mint az egykori, úgymond öreg TAKT-osok. Ezek történetét épp két évvel ezelőtt, július végén Péter László székelykevei származású, Magyarországon élő egykori TAKT-os mesélte el, és adta át az utókornak könyv formájában.
