A szenttamási Őseink zenéje elnevezésű népzenei találkozón elsősorban a Vajdaságban tevékenykedő legjobb vonós népzenei együttesek mutatkoznak be. Mellettük minden évben fellép egy külföldi – magyarországi, románia – zenekar is vendégként, valamint vajdasági néptáncosok fellépése is színesebbé teszi a műsort. A rendezvény idén ünnepeli 20. születésnapját. A jeles évforduló kapcsán kerestük fel Kiss Csabát, a szenttamási Arany János MME egykori elnökét, szervezőt, hogy röviden foglalja össze a 2002-ben indult rendezvény történetét.
Szavai szerint az egész úgy kezdődött, hogy Alilović Gojko, a szenttamási Szökős zenekar bőgőse azzal a kéréssel kereste meg, hogy az iskolában több népzenei együttes részvételével szeretnének tartani egy táncházat és bulit. Kiss Csaba rábólintott, ám feltételként azt ajánlotta, hogy ha már népzenéről van szó, akkor annak legyen egy hivatalos ünnepi része is, például egy-másfél órás koncert. Mert így az egész rendezvény hivatalossá tehető, amit követően megtartható a táncház és a buli is.
− Nagyon régen történt mindez, de arra világosan emlékszem, hogy Gojko ráállt az egyezségre. A dolog másik érdekessége, hogy az első rendezvény büdzséje mindössze 11 ezer dinár volt, ami akkor is egy minimális összegnek számított. A plakátok egyszerű A/4-es formátumú nyomtatványok voltak, Zombortól Nagykikindáig széthordtuk ezeket, és az akkori vajdasági népzenét játszó zenekarokkal egy nagyszerű koncertet hoztunk össze. Visszagondolva úgy tudom, hogy a helyi Szökős zenekaron kívül itt volt a Juhász, a Csalóka és a Véka is. És elnézést kérek, de már nem tudom, hogy kik játszottak még, de arra emlékszem, hogy fiatalok voltak, és nagyon jól érezték magukat. Hajnali fél hatkor könyörögtem nekik, hogy menjenek már haza, mert be kell zárni az iskolát – mondta Kiss Csaba. Mosolyogva jegyezte meg, hogy az első rendezvény azért marad emlékezetes, mert a belépőkből befolyt kevés haszon is odalett. Az történt ugyanis, hogy amikor a fiatalok vitték vissza az üzletbe a megmaradt italt, a kiskocsi felborult, és az összes üveg összetört.
− Viszonylag kevés pénzből sikerült összehozni egy igazi, jó hangulatú népzenei rendezvényt, amit követően a középkorú és idősebb korosztály egyszerűen el volt ámulva, záporoztak a pozitív kritikák. Már akkor biztosan voltunk abban, hogy az alapkő letétele megtörtént, és hogy folytatása következik. Ez az a szerencsés helyzet, amikor egy jó ötlet mögött nagyon sok tenni akaró személy és még több munka áll – például a dobogót Temerinből hoztuk az iskolába – a vége pedig egyszerű sikertörténet. A következő évben Gojko bevonult katonának, így elmaradt a rendezvény, ugyanis ő volt a főszervező. A logisztikát az Arany János biztosította volna, de az összes többi, ideértve a műsor koncepcióját is, az övé volt.
A helyzet 2004-től fordult igazán komolyra, amikor a rendezvény költségének nagyobbik részét felvállalta az önkormányzat. Nem kell nagy anyagi támogatásra gondolni, de a szervezőknek elég volt, belefértek a keretbe. Amellett, hogy az összes vajdasági népzenei együttes fellépett, első alkalommal érkezett vendégzenekar, éspedig a romániai Palatkai Banda hagyományőrző együttes.
− Ez is emlékezetes maradt, hiszen szálláshely híján a zenészek a szenttamási Gyöngy egyesület termében aludtak, a takarók és egyéb felszerelés mellett vittünk nekik finom házipálinkát és házikolbászt, ők pedig elmondták, hogy mesésen jól érezték magukat a koncerten és utána is. Itt kell megemlíteni még egy felfelé ívelő dolgot, mégpedig azt, hogy Dániel Sebestyén elkészítette az Őseink zenéje első, művészi kivitelezésű és színvonalas plakátját. Ez azért fontos, mert innentől a plakátjaink kiváló kritikát kaptak és kapnak ma is. Történt ez abban az időszakban, amikor ilyesmire igazából senki sem figyelt oda. Jómagam a zenei színvonal mellett a mai napig is fontosnak tartom a plakátot, bár a fiatalok szerint felesleges ilyesmivel foglalkozni. Szerintük az interneten sokkal hatékonyabban, könnyebben és olcsón meg lehet hirdetni bármit – magyarázta beszélgetőtársunk.
Az első kilenc rendezvényre a J. J. Zmaj iskola előcsarnokában került sor. Kiss Csaba szerint az iskola elsősorban otthonias hangulatot biztosított a látogatóknak, azonban két dolog miatt változtatni kellett a helyszínt. Az egyik az, hogy a Csík zenekar koncertjét követő óriási érdeklődéskor a szervezők rájöttek, az Őseink zenéje egyszerűen „kinőtte“ a iskolát, a másik dolog pedig az, hogy az épületen elkezdődtek a felújítási munkálatok, a padlóburkolat cseréje stb. Új helyszínként ekkor a Városi Sportcsarnokot jelölték ki, amely szerinte kiváló hely, jó az infrastuktúra, ám a csarnok akusztikája nem felel meg az elvárásoknak, és nem adja vissza azt a hangulatot, amit az iskola félhomályos előcsarnoka, valamint maga az épület biztosít.
A két évtized alatt a hazai népzenészek mellett az Őseink zenéjén olyan neves zenekarok léptek fel, mint az erdélyi Heveder, Lajkó Félix és Brasnyó Antal, a kalotaszegi Kis Csipás és Bandája, a szegedi Korinda zenekar, a budapesti Mentés Másként Trió, a Juhász Családi Zenekar és sokan mások. Fontos elmondani azt is, hogy az Arany János MME vezetőségének egykori tagjai Brasnyó István, Brasnyó Gergely, Gál Sándor (ők sajnos már nincsenek az élők sorában) mindig odatették a vállukat, és szívvel-lélekkel vállalták a feladatokat.
− Emlékezetes marad a Kis Csipás és Bandája vendégszereplése (is), a zenekar tagjai számára házaknál biztosítottunk szállást – mert nem volt más lehetőség. Az eredeti terv az volt, hogy vasárnap utaznak vissza, azonban három napig Szenttamáson maradtak. A szálláshelyen összejöttek és szinte megállás nélkül muzsikáltak, ami felejthetetlen emlék mindannyiunk számára. Fontos elmondani azt is, hogy miután Branko Gajin lett Szenttamás polgármestere, a községtől a rendezvény támogatására elkülönített összeg 500 ezer dinárra emelkedett, és ezt kisebb-nagyobb változásokkal, de a mai napig sikerült megtartani. A másik változás Alilović Gojko távozásával történt, amikor a rendezvény szervezését olyan emberek vették át, akik értettek ugyan a logisztikához, de a népzenéhez nem igazán. Idővel azonban belejöttek. Közben rendezvényünk bővült, néptáncosok gazdagították a kínálatot, a koncert utáni részt pedig továbbra is a hajnalig tartó táncház jellemzi. Gyakorlatilag ma már eljutottunk egy olyan szintre, hogy az Őseink zenéje kiharcolta az őt megillető helyet a népzenei rendezvények sorában – mondta végezetül Kiss Csaba.
