Tegnap este volt a Zentai Magyar Kamaraszínház termében a Novecento című monodráma bemutatója. Maga az előadás olyan, mint egy időutazás, hirtelen a jazz világában találja magát a néző egy óceánjáró hajó kellős közepén. Az előadás rendezője Táborosi Margaréta, az újvidéki Művészeti Akadémia tanársegédje, aki egyben a monodráma szereplőjének, Székely Beának a mentora is.
– Amikor a Bea felkért, hogy rendezzem meg az előadást, rémlett a történet és, hogy ezt a filmet valamikor nagyon régen már láttam is. Ezért újra megnéztem a filmet és a szöveget is elővettem. Tudva, hogy Beának személyes találkozása is van a történettel, ugyanis dolgozott hajón, mint zenész, ezáltal úgy éreztem egy igazán izgalmas dolog születhet ebből. Továbbá az, hogy egy nő adja elő ezt az igazándiból férfi történetet, ráadásul teljesen egyedül a színpadon – csak kihívásokat láttam ebben a felkínált lehetőségben. A történetmesélésre helyzetük főként a hangsúlyt, próbáltuk ezt olyan eszközökkel véghez vinni, ami a néző számára érthetővé teszi magát a történetet és közben találkozik a színésznő személyes kivirágzásával is. Bea teljes mértékben nyitott a mozgással, testtel való kifejezésre, hangilag igencsak képzett, ezért is gondoltuk, hogy zenével dúsan szeretnénk aláfesteni. Mivel több karakter bőrébe kell a színpadon bújnia, így úgy érzem ez neki is a saját határainak az átugrása volt.
Székely Bea a Zentai Magyar Kamaraszínház színésznője, pár év kihagyás után most csinálja a mesterképzést az újvidéki színiakadémián. Ennek apropóján készült el ez az előadás, a mesteri diploma vizsgájára.
– Az alapképzést követően pár évet hajóztam, ez által a mester diploma megszerzése kicsit odébb tolódott, úgyhogy erre most került sor. Már nem is emlékszem pontosan, hogy az első hajós szerződésem előtt vagy után botlottam-e a történetbe, egy kedves kollégám által. De azt követően elolvastam és megnéztem a filmet is, amit nagyon érdekesnek találtam. Én úgy éreztem, hogy szeretnék az előadásban mozogni, táncolni és énekelni, mindenképp mozgásszínházban gondolkodtam. Igazából már az elején tudtam, hogy a Margarétával szeretnék együtt dolgozni és annyira kreatív és szeretetteljes munkakör alakult ki itt a Zentai Magyar Kamaraszínházban, hogy elsősorban a csapatot szeretném magam elé helyezni és köszönetet mondani nekik.
Az előadás egy hajón született zongoristáról szól, akinek a történetét egy barátja meséli el. Az ő kalandjaikról, a hajón együtt töltött időről, a főhős Novecento vágyairól, döntésképtelenségeiről és magáról a hajós életről szól. A színésznő úgy véli visszatérve a Vajdaságba ezzel az előadással idézte meg azt a semmihez sem fogható élményt, amit a fedélzeten személyesen is átélhetett.
