Meglehetősen stresszes a tanévkezdés azokban a közegekben, ahol a létszámminimum környékén mozog az iratkozó gyerekek száma. Így ahelyett, hogy ünnep lenne a gyermek iskolába indulása, az utolsó percig bizonytalanságban él a diák, a szülő, a tanító, az iskola. A helyzet évről évre megismétlődik, majd szeptember végéig lassanként minden a helyére kerül. A tartományi jogalkotási, nemzeti közösségi és oktatási titkárság nemrég véglegesítette az idei tanévre vonatkozó kimutatásokat, melyből kiderül, hogy a Magyar Nemzeti Tanács és a tartományi titkárság az iskolák beadványa nyomán szeptember elején az alsós osztályokban 138 kis létszámú, magyar tannyelvű osztály nyitását kérte, a minisztérium ebből 111 megnyitását látta ésszerűnek, az egyeztetések nyomán azonban 137 megnyitásának pénzelését vállalta is.
Az eredmények összegzésére Deli Andor tartományi jogalkotási, nemzeti közösségi és oktatásügyi titkárt kértük fel.
– Igen, idén is harcokat kényszerültünk vívni a minisztériummal a magyar és más nemzeti közösségek kis létszámú osztályainak jóváhagyása érdekében. Sajnos semmi változás nincs a tartományi hatáskörök rendezésében, a pénztárca a minisztérium kezében van továbbra is. Itt a baj: egyfelől a tartomány jóváhagyja a kérést, de annak pénzelését már nem vállalhatja, mert az továbbra is a minisztériumra hárul. Ezért egy áldatlan köztes állapotban vagyunk, amiből megpróbáljuk a legtöbbet kihozni. A tartomány közismerten sokkal szenzibilisebb a kisebbségek igényei iránt, mint a minisztérium, és ebből kifolyólag a minisztérium gyakran azzal vádol bennünket, hogy túl engedékenyek vagyunk, túllépünk a racionalitás határain. Mi viszont kiállunk a kis létszámú osztályok érdekében, mert azok gyakran valóban a közösség megmaradását jelentik.
n Nem kettős mércékkel dolgozik a minisztérium? Néha olyan benyomásunk van, hogy a többségi nemzet számára jóval könnyebben megnyitják a kis létszámú osztályokat, ott ahol a többség van kisebbségben, vagy a hegyi falvakban.
– Arról van szó, hogy minden hatáskör nem szállt át a tartományra, mi igazából csak a 15 főn aluli kisebbségi osztályok jóváhagyásával foglalkozunk. A szerb osztályok kérdésébe nincs belelátásunk, azt továbbra is a minisztérium kezeli. A rendelkezésünkre álló adatok alapján mégis úgy látjuk, hogy a minisztérium bizonyos szerb nyelvű osztályok esetében nagyon is előzékeny, ezért ennek alapján elvárjuk, hogy ilyen magatartást tanúsítsanak irányunkban is.
A szülők ugyanakkor okkal panaszkodnak, hogy utolsó pillanatig bizonytalanságban vannak.
– Teljes mértékben megértjük a szülők elégedetlenkedését, mert valójában egy huzavona megy, ami az idő kitolódásával jár. Idén a minisztérium legelőször augusztus 26-án vette fel a kapcsolatot velünk, amikor ismertették jóváhagyási lebontásukat, ezt követte tárgyalások egész sorozata, majd szeptember közepére az összes nyugat-bácskai, bánáti kérdéses osztály helyzetét megoldottuk. Összesen 26-tal több általános iskolai magyar osztály pénzelését sikerült a minisztériumtól kieszközölni, mint amennyit finanszírozni szándékozott, s ez csak eggyel kevesebb, mint amennyit az iskolák igényeltek. Ez az egy – amelyet gyakorlatilag nem lehetett jóváhagyni – az újvidéki Nikola Tesla iskola. Ez az intézmény esetében tehetetlenek voltunk, mert szeptemberre már nem volt meg a minimális 5 fő sem, holott nyáron még igen. Voltak rosszindulatú félremagyarázások, de itt végül is arról volt szó, hogy valamilyen oknál fogva a gyerekeket átíratták más iskolákba, szeptemberben nem volt meg a minimális 5 diák sem, amit a minisztérium is elfogad alsó határnak. Tavaly 113, idén 110 magyar nyelvű első osztály nyílt, vagyis hárommal kevesebb, miközben száz tanulóval kevesebb ült be az első osztályokba.
El kell mondanom, nagyon nagy segítségünkre volt a szülők határozott követelése, kiállása, nemcsak bátorítottak bennünket, hanem hivatkozási alapot is jelentettek, ezért köszönet jár nekik és az érintett iskoláknak is. Az egész folyamatban fontos szerepet játszott még az MNT, ugyanis a nemzeti tanácsoknak is jóvá kell hagyniuk a kérelmeket. Az MNT dolgozta ki az 5 fős minimum-álláspontot, ami igazából pedagógiailag egy minimumot kielégít, és a titkárság is ehhez tartotta magát, amikor az osztályok jóváhagyásáról volt szó.
Változik-e lassan a minisztérium hozzáállása, másfelől a tartományi szervek hogyan terveznek fellépni e kérdésben a jövőben?
– A minisztérium magatartásában idén az volt az újdonság, hogy nemcsak az első osztályok megnyitását kérdőjelezte meg, hanem az eddig jóváhagyott alsós osztályokat is felülbírálta, és az eddigi önálló osztályokat összevonttá szerette volna átalakítani. Tudjuk, hogy az összevont osztály kényszermegoldás, és abban az esetben hasznos, ha lehetővé teszi, hogy az iskola egyáltalán működhessen. Ugyanakkor elvtelen hozzáállás visszamenőleg intézkedni a minisztérium részéről. Sem pedagógiai, sem pszichológiai szempontból ez nem indokolt. Mindezekre a vitás kérdésekre megoldást jelenthetne a tartományi hatáskörök kibővítése. Viszont a nagy változás 2014-től várható, amikor a tervek szerint már nem az osztály, hanem a létszám alapján finanszírozzák majd az iskolákat. A diákalapú finanszírozás az EU-ban is bevált gyakorlat. Akkor teljesen új helyzetet fogunk kapni, és rendkívül fontos, hogy ebben a helyzetben is külön feltételekkel kezeljék a kisebbségi diákokat.
Mi lesz a kisebbségi osztályokkal? Például egy 141 diákkal működő szórványbeli iskola meg tud maradni?
– Ez egy jó kérdés, de megválaszolni még nem tudjuk, mert nem tudunk belelátni. A minisztériumi és a szerb kormány szerint az optimálisnak vett iskola létszáma a 400 fő, de mi lesz az ennél kisebbekkel? Nagy kérdés, de tudni kell egy másik rendelkezésről is, ami azt mondja, hogy nyitható osztály, ha két km-es körzetben nincs másik iskola. Úgyhogy a falvakban több mint valószínű megmaradnak az iskolák.
