Második összejövetelét tartotta tegnap Újvidéken a tavasszal alakult Kossa János Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub. Az egyesület ezúttal dr. Molnár Csikós László nyelvészt, egyetemi tanárt látta vendégül, aki Nyelvhasználatunk és a magyar köznyelv címmel tartott előadást.
A vajdasági magyar nyelvhasználat – és ugyanígy a többi határon túli régió magyar nyelve – nem pusztán az egységes magyar köznyelv egy-egy nyelvjárását képezi, hanem regionális köznyelvnek tekinthető – vélekedett Molnár Csikós. „A mi nyelvünk nemcsak nyelvjárási szempontból tér el más nyelvváltozatoktól, hanem azért is, mert kontaktus-változat, vagyis hatással van rá a környezetnyelv is, ami esetünkben a szerb. De jelen vannak gazdasági, politikai, területi tényezők is, amelyek a vajdasági magyar nyelv regionális köznyelv voltát, részleges önállóságát erősítik. Ennek köszönhetően kialakultak olyan formái is a nyelvnek, amelyek sem nyelvjárásiassággal, sem kontaktushatással nem magyarázhatók. Erre jó példa az „irányítószám” szavunk. Annak idején a Jugoszláv Posta előbb vezette be a levélkezelésnek a ma is működő változatát, mint a Magyar Posta. A szerb „po š tanski broj” kifejezést mi „irányítószámnak” fordítottuk. Néhány évvel később, amikor Magyarország is áttért erre a rendszerre, a már meglevő vajdasági magyar regionális köznyelvi kifejezést kezdték használni az egységes köznyelvben is” – mondta a nyelvészprofesszor, aki további példákkal is szolgált előadásában nyelvhasználatunk specifikusságát és az egységes köznyelvvel fenntartott kapcsolatát ecsetelve.
