A szarajevói székhelyű Aljazeera Balkans után még egy hírtévé kezdte meg internetes sugárzását környezetünkben. Ugyan csak napi egy hírműsorról van szó, de nem akármilyenről, az egykori BK Televízió népszerű Telefaktjáról. December 5-én, alapításának napján indult újra útjára, bár egyelőre igen cowboyosan, csak a You Tube-n, és a Twitteren vételezhető. Még csak egy biztos honlapcíme sincs, mint az Aljazeerának, viszont szerkesztője már van, ami arra enged következtetni, hogy valami ismét mozogni kezdett a rég leírt BK háza táján. Nem baj. Még akkor sem, ha sokan rossz szemmel néznek az egykori tévéházra, pontosabban annak tulajdonosára, a nagyvilágban rejtőzködő Bogoljub Karićra. Ettől függetlenül azonban nem vitathatjuk el a médiaház érdemeit, azt, hogy 1994-es alapításával az első szerbiai magántévécsatornák között volt, elsőként vezette be a teletextet és kezdte el a műholdas sugárzást. Ennek a tévéháznak az érdeme volt A legyen Ön is milliomos! és a Leggyengébb láncszem vetélkedők, a Kis szerb olvasókönyv, a nehezen fordítható Ekonomalije, a sikeres, máig mintaként szolgáló reggeli műsor, az Ébresztőóra. Ezekről a műsorokról, és a kilencvenes években az állami televíziónál sokkal tárgyilagosabb tájékoztatásáról emlékezetes BK-t 2006-ban teljesen ellehetetlenítették. Adócsalással vádolták, elütötték a nemzeti frekvenciától, egykettőre lakat került az ajtajára. Távol áll tőlem a tévéház újbóli elsiratása, de őszintén szólva ennyi év után tényleg meglepő, hogy egyáltalán újra hallunk róla, még ha senki sem jósol fényes jövőt.
Annak idején a hirdetésekre épülő magántévécsatornáknak sem jósoltak hosszú életet, de akik így vélekedtek, alaposan melléfogtak. Virágkorukat élik a magántévék, hirdetésből pedig – gazdasági válság ide meg oda –, rengeteg van. Alapjában véve nincs is baj a reklámokkal, főleg ha szellemesek, frissek, dinamikusak – némelyik valóságos filmes remeklés. Általában azonban a legrosszabb időben, kínosan hosszan kell szembesülnünk vele. Arról nem szólva, hogy szemérmetlenül hazudnak: „egy mozdulattal eltünteti a zsiradékot”, „csillogóvá teszi a hajat”, és hasonlók. Mellébeszélés, füllentés, vagy legalábbis túlzás. Ki ellenőrzi nálunk a reklámok szavahihetőségét!? Most ne nevessenek rajtam, még ha mókás dolgot is írtam le! Mert, valahol a nagyvilágban igen, erre is ügyelnek. Nem tudom hogyan, de az EU-ban előírással szabályozzák.
Ha tehát ma az unió úgy dönt, hogy közelebb engedi Szerbiát magához, reménykedhetünk, hogy nem is túl sokára talán nálunk is ellenőrizni fogják a hirdetések tartalmát a fogyasztók védelme érdekében. Most viszont nemhogy a hirdetést, hanem magát a hirdetés tárgyát sem ellenőrzi senki. És ez mégis a nagyobbik baj.
