A Gion Nándor Emlékházban augusztus 26-án hirdették ki a 11. Gion Nándor Novellapályázat eredményét. A novellapályázat célja a magyar irodalom és szellemiség gazdagítása, új művek írásának serkentése, a gioni diskurzusok továbbéltetése volt. A jelenlévőket Németh Dezső, a Gion Nándor Kulturális Központ elnöke köszöntötte, aki elmondta, az elmúlt években beérkezett novellákból eddig kilenc antológia jelent meg, de a tavalyi, tizedik kötetet is beszerkesztették, és hamarosan elhagyja a nyomdát.
A bírálóbizottság − dr. Németh Ferenc, művelődéstörténész, egyetemi tanár, Virág György színész, dr. Márkus Béla irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató, dr. Stifner Gábor író, szerkesztő és Szemes Péter író, szerkesztő – sikeresnek találta a pályázatot, amelyre 31 jeligés pályamű érkezett.
Részlet a díjkiosztó ünnepségről (Paraczky László felvétele)
Virág György kiemelte, a 2023-as novellapályázat sokszínűségről, tehetségről, közlésvágyról és nagyon szerteágazó és különböző minőségekről ad tanúbizonyságot. Szemes Péter értékelése szerint a beérkezett alkotások mennyisége és minősége is mutatja, hogy jó döntést hoztak a kezdeményezés életre hívói és az írói „torna" mára nemcsak számon tartott, de jelentős „megmérettetéssé" nőtte ki magát. (Az idézőjelek természetesen annak szólnak, hogy, noha a zsűri elbírálja a beérkezett műveket és dönt a díjazottakról, az irodalom mégsem százméteres síkfutás.) Külön értéke, hogy miközben táplálja az egyetemes magyar irodalom délvidéki ága egyik legkiemelkedőbb prózaírója emlékezetének tüzét, újra és újra ráirányítja a figyelmet nekünk, utókorának szellemi örökségül hagyott életművére, hozzájárul kiváló írások megszületéséhez, novellisták indulásához és beérkezéséhez és kiválasztott munkáiknak rangos megjelenési fórumot biztosít. Dr. Németh Ferenc szerint a 31 alkotás igencsak eltérő, különböző élethelyzeteket, furcsa emberi sorsokat, háborús stresszt meg félelmet, szerelmi kapcsolatot vagy a mindennapi élet új helyzeteit és eseményeit tematizálja, többnyire az elvárásoknak megfelelő, választékos, gördülékeny stílusban. Külön figyelmet érdemelnek a második világháború idejét, a háború utáni kemény kommunista rendszert, az 1956-os forradalmat, a hetvenes-nyolcvanas évek politikai légkörét, meg a kilencvenes évek polgárháborúját tematizáló pályaművek, amelyek egyéni emberi sorosok bemutatásával válnak reálissá, szavahihetővé, szívszorítóan komollyá, esetenként félelmetessé. Dr. Stifner Gábor értékelése szerint a művek általános színvonala eddig szerzett tapasztalatai alapján ezúttal meghaladja a szokásosat. Számos jó írás érkezett, és nem kétséges, hogy Gion meghatározó szelleme ott lebegett a legtöbb pályázó szeme előtt, hiszen zömük – ha nem is ér föl, de – méltó a nagy író életművéhez.
A zsűri a következő döntést hozta: 1. helyezés: Balogh Gábor (Győr): Bolondcigány balladája, 2. helyezés: Bíró Tímea (Palics): Én is börtönről álmodom mostanában és a 3. helyezés: Tatár Kálmán (Zenta): Zabos Ilka szerencséje. A díjazott novellák szerzői oklevelet és pénzjutalmat kaptak. A beérkezett munkák közül a zsűri további 14 alkotást javasolt kiadásra.
Balogh Gábor tíz éve részt vesz a novellapályázaton, eddig volt már második és harmadik díjazott is, az idén első díjas lett: − Mindig is vonzódtam a társadalom perifériáján élő emberekhez, az írásaim róluk szólnak. Nem az élet császárai érdekelnek engem, hanem a kisemberek.
A díjazott történet is egy olyan emberről szól, aki az élet hátsó udvarába szorult.
A palicsi Bíró Tímea költő először tavalyelőtt vett részt a novellapályázaton, írása akkor is második díjat kapott. A pályázat lehetőség számára, hogy kipróbálja magát a prózában is: − Két évvel ezelőtt is próbáltam Gion Nándorhoz kötődően írni, az akkori novellában megemlítettem egyik kultikus és nagyon fontos A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényét. Idén a Börtönről álmodom mostanában című regényére asszociáltam. Mindkét alkalommal a mikroközösségen, vagyis a családon belüli állapotokat, életképeket és hangulatokat próbáltam megragadni.
Tatár Kálmán négy éve vesz részt a pályázaton, s minden évben sikerült díjat kapnia: − Ezúttal két novellával pályáztam, az egyik harmadik díjas lett, a másik pedig kiemelt helyen szerepel. Kivételesen nem saját élményt dolgoztam fel, hanem kapott történetet. Egy önképzett történész barátom családkutatással is foglalkozik, kapott leveleket, amelyekből meríthettem. Összefüggő, ikertörténetekről van szó, különválasztottam a nagymama és az unoka esetét, amelyben a nagymama áldozatkészen gondozta unokáját, akit az édesanyja elhagyott a kórházban. A nagymama történetébe beleírtam a kocsmát tartó édesapámnak a világát.
A díjkiosztó végén az emlékház munkatársai virágot helyeztek el Gion Nándor mellszobránál, és megtekintették Maurits Ferenc Gion-feszületek című kiállítását, amit a művész a Gion Nándor Emlékháznak ajándékozott. A művek a jövőben az állandó kiállítás részét fogják képezni.
