Stanley Kubrick Clockwork orange (1971) című filmje a brit Anthony Burgess (1917–1993) azonos című, 1962-ben írt zseniális regénye alapján született meg. A regényt és a filmet a magyar közönség Gépnarancs, a szerb közönség Deca Paklene pomorandže címmel olvasta, nézte.
Kokan Mladenović rendező és Nina Plavanjac drámaíró munkájának köszönhetően a székvárosi közönség nemrég színpadon is látta ezt a sajnos ma is aktuális témát. A produkció bemutatójára február 27-én került sor az újvidéki Ifjúsági Színház társulatának előadásában, az intézmény fennállásának 90. évében. A projektum a szerbiai művelődési és tájékoztatási minisztérium támogatásával valósult meg.
A gyerekek egyre agresszívebbek és kegyetlenebbek egymással, felfoghatatlanul fantáziadús módon megalázzák egymást mind a valóságban, mind a virtuális térben. Az előadás rámutat arra, hogy valamennyien vétkesek vagyunk az erőszakért és következményeiért.
– Anthony Burgess egy traumatikus élmény – fiatal bűnözőknek a terhes felesége elleni támadása – után írta meg a Gépnarancs című regényét, a jövőtől és az azzal járó kegyetlenségtől való félelmében – mondta Nina Plavanjac. – Alex bandája nem elszigetelt pszichopátiás esetek szüleménye, hanem a gyermekeket nevelő és körülvevő összes intézmény – szétszakadt családok, avatatlan iskolák, érdektelen szociális intézmények, kegyetlen rendőrség, igazságtalan igazságszolgáltatás, nem létező rehabilitációs intézmények – perverziójának közvetlen terméke. A kegyetlen világból kegyetlen gyerekek származtak, akiknek valójában soha nem volt lehetőségük arra, hogy gyerekek legyenek, ezért úgy döntöttek, saját kezükbe veszik jövőjüket, hogy ne váljanak prédává, mint elnyomott, passzív szüleik.
– A produkció rámutat arra, hogyan válhat társadalmilag elfogadhatóvá egyfajta, már-már kóros erőszak, hogyan lehetséges, hogy újabb és újabb elveszett nemzedékek növekednek fel, szinte nem létezik olyan generáció, amely nem sérült, elveszett vagy bosszúálló. – Anthony Burgess disztópiája (elképzelt negatív, félelmetes jövőképe) megtörtént velünk globális szinten, de konkrétan velünk is, mindebben, amiben élünk. Ha figyelembe vesszük a körülményeket, amelyben a mai fiatalok élnek és felnövekednek, ha egyebek között látjuk, kik számukra a sztárok, és milyen értéket képviselnek, akkor logikus, hogy a fiatalok maguk próbálják kiragadni életük darabját, és ezt radikálisan, erőszakosan teszik. Az előadás és a regény tragédiája a végén az, hogy ez a fajta radikális erőszak társadalmilag elfogadhatóvá, sőt kívánatossá válik, a politikai érdekek nevében. A produkcióban játszó fiatalok és azok a fiatalok, akik azt meg fogják nézni, sajnos a Gépnarancs gyermekei – magyarázta Kokan Mladenović.
A rendező a szerepeket Kristina Savkov, Nikolina Vujević, Anica Petrović, Danilo Milovanović, Aleksa Ilić, Darko Radojević, Miloš Macura, Aleksandar Milković, Nenad J. Popović és Stefan Ostojić színművészre bízta.
Az előadás első részében Darko Radojević a gátlástalan erőszakot megtestesítő Alex DeLarge.
– Ez a jellem a lényem ellentéte. Nagy kihívás volt számomra megformálni az első Alex DeLarge-ot (egyébként három szereplő játssza ezt a karaktert). Elhitetni a közönséggel, hogy az erőszak jó válasz, sikerhez vezető út abban a korban, amelyben élünk – fogalmazott Radojević.
Miloš Macura a darab második részében bújt Alex DeLarge bőrébe:
– Az erőszakot egyfajta incidensnek szoktuk tekinteni, olyasvalaminek, ami néha megtörténik valakivel, aki távol van tőlünk. A mai Alex DeLarge viselkedése azonban egyfajta extrém reakcióként jött létre az erőszakot hirdető társadalmi rendszerre.
A Gépnarancs (Deca Paklene pomorandže) c. előadást ma, március 16-án 19.30-kor tekintheti meg a székvárosi közönség az Ifjúsági Színház nagytermében. Belépőjegy a 021/521-826-os, a 021/301-06-48-as vagy a 063/ 459-336-os telefonszámon, illetve a pmladih.marketing@gmail.com e-mail-címen foglalható.
