Vasárnap a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében, az egyesület könyvtártermében bemutatták Silling István Bácskai emlékezések (Levéltáriádák) című, valamint Kupuszinai népviselet (Képes viseletszótár) című új könyveit.
A kiadványok bemutatóját kísérte Silling N. Mária festményeinek kiállítása. Élénk és pasztell színekben, egyedül ,,óvó” meg összekapaszkodó angyalok és szentek nonfiguratív alakjait ábrázoló képeket láthattak az érdeklődők.
A népes közönséget köszöntötte Toldi István, a művelődési egyesület elnöke és dr. Silling Léda néprajzkutató, aki egyben a kiadványok méltatóit, L. Móger Tímea költőt és Sági Varga Kinga szerkesztőt is üdvözölte.
Fotó: Limburger Georgina
L. Móger Tímea elmondta, felemelő azt látni, minden ilyen ünnepi alkalommal megtapasztalni, a kupuszinaiak milyen őszinte tisztelettel viseltetnek dr. Silling István személye és munkássága iránt. A nyelvészt, a néprajzkutatót, az írót ízig-vérig közösségi embernek nevezte és méltatásában egyebek mellett az alábbiakat hangsúlyozta:
– A Bácskai emlékezések (Levéltáriádák) című, a VM4K gondozásában, a Grafoprodukt nyomdából kikerülő kötet és a Forum Könyvkiadó Intézet által gondozott Kupuszinai népviselet című album-könyv is mélyen a ,,sajátja”, abból a kultúrtájból ,,nőtte ki”, fejlődte ki magát, amelyben a szerző él és hat.
Mint az egyik elbeszélés hőse, Stebler Izidor által gyűjtött, föld alól előkerülő ókori pénzérmék, ezekből a levéltári leleményekből úgy sejlenek fel emberi sorsok, a kor-kép, azokból az időkből, amikor a bácskai népek, a saját anyanyelvükön kívül még legalább két nyelvet beszéltek, az identitásában erős polgári réteg megteremtett egyfajta miliőt, amely nyitottá varázsolta a teret, a tájat.
Tizenöt ,,beszédes” címet viselő történet: Családi följegyzések, Dunatáji asszonysors, A cseléd, Téglagyáriék, A kéményesi fiú története, A patikus, Az orvos, Oral history egy bácski orvos életéről, Városi történet, Bácskai változások, A szálloda, A csárda, A postás, A tanya, A vasutas, Vissza, a szerző lánya, Silling Léda szerkesztésében kerültek a kötetbe. Ez is erős tény-kép, nagyon szemléletes, miszerint apáról leányra adódnak tovább a történetek.
(...)
A Kupuszinai népviselet című kiadványban a szerző ábécé sorrendben közli a viselet darabjainak leírását. Találunk a Sági Varga Kinga által szerkesztett album-könyvben leíró részt az alkalmi viseletről, a népviselettel kapcsolatos hiedelmekről, továbbá a népviselettel kapcsolatos említő mondásokról.
Aztán a minden értelemben gazdag képanyag kap teret. Tele a helyiség megkapó arculatával, Mintázatok (számomra a legélénkebben a kendők égnek a szív-tudatba) és ábrázatok. Helyi arcok, harcok.
Mindkét Silling-könyvhöz kulcsszavunk lehet az egyensúly. Annak ,,életes” körforgása: megteremtése és megtartása, megtartása, majd újrateremtése-értelmezése, egyéni és közösségi szempontból is… – emelte ki L. Móger Tímea.
A kiadványok szerkesztői meséltek a munkafolyamatról, amely a könyvek megszületését jellemezte.
Fotó: Limburger Georgina
Sági Varga Kinga szerkesztő a Forum Könyvkiadó Intézet képviseletében elmondta, a Kupuszinai népviselet című könyv sokáig készült, de nagyon impozáns kötetként jelent meg. A színes képanyag a nyomdát is kihívások elé állította.
– Ebben a kötetben Kupuszina méltán híres népviseletét foglalta könyvbe Silling István, a nyugat-bácskai népélet kutatója (...) Ez a kötet az általam eddig szerkesztett könyvek közül kirívó, szótár formájának köszönhetően. Ugyan nem ez az első szótár-kötete a szerzőnek, hiszen 2017-ben jelent meg a nyelvjárási szótár is. Ez a könyv tartalmazza a viseleti darabok pontos leírását, struktúrájának köszönhetően könnyen fellelhetőek az egyes darabok és hozzá kell tenni, a kiadvány kitér a viseleti motívumok bútordarabokon való megjelenésére is (...) Hogy a könyv ilyen formátumot kaphatott, az nagyban köszönhető Csernik Előd műszaki szerkesztőnek – mondta Sági Varga Kinga.
Silling István elmondta, írásra már gyerekkori tanítója biztatta, a sikeres fogalmazások nyomán ,,csak így tovább!” jelmondattal. Később a nyelvészet és a néprajzkutatás elvitte egy bizonyos meghatározó irányba a pályáját, de a szépírás mindig is jelen volt az életében, ha közvetett módon is, sőt egy verseskötete szintén napvilágot látott.
A viseletszótár vonatkozásában beszélt gyűjtési folyamatokról, amelyek egészen a kupuszinai Tájmúzeum kialakításának idejére nyúlnak vissza. Többedmagával, helyi, szintén elhivatott gyűjtő-társak segítségével értékes viseletdarabokra leltek. A képanyag szintén saját gyűjtésű, illetve ami hiányzott, ahhoz a családtagok, illetve a helyi néptáncosok segítségét kérte, akik beöltöztek egy-egy fotó erejéig. A szótári és a képi jelleg mellett a kiadvány bevezetőjében az is olvasható, hogyan élték meg mindennapjaikat a helyiek ezekben a ruhadarabokban.
Silling Léda, a szerző lánya a Bácskai emlékezések című novelláskötettel kapcsolatban egyebek mellett hangsúlyozta, a kilenc év, amelyet édesapja a levéltárban dolgozva töltött, azok a dokumentumok, amelyeket átnézett, elolvasott és az összes többi tudása adott kiindulópontot ezekhez a novellákhoz, amelyek történetei zömében Nyugat-Bácskához kötődve zajlanak. A Vajdasági Előretolt Helyőrség hasábjain jelentek meg szinte havonta az írások, és mindez adott ösztönzést Silling Istvánnak a mind gyakoribb szépírói megnyilatkozáshoz.
A sorrendben huszonhatodik és huszonhetedik könyvét jegyző szerző a bemutató végén dedikálta a kiadványokat, elbeszélgetett az olvasókkal.
Nyitókép: Fotó: Limburger Georgina
