Premier előtt áll a szabadkai Népszínház Magyar Társulata. Vasárnap 19.30-tól mutatják be a Délmezopotámia című előadást, amelynek a rendezője Fekete Ádám. A bemutatót Miloš Nikolić, a szabadkai Népszínház igazgatója harangozta be, Körmöci Petronella, a Magyar Társulat igazgatója pedig az alkotókról és az előadásról szólt:
– A műfaji meghatározása kaland, és számunkra is egy nagy kaland volt, hiszen először dolgoztunk együtt Fekete Ádámmal és alkotótársával, Molnár Annával, aki a látványtervezőként van jelen, ez magába foglalja a díszletet és a jelmezt is. Azt szeretnénk, hogy a közönségünk is részese legyen ennek a kalandnak. Fekete Ádám, budapesti dramaturg, író, rendező, színész, sokoldalú alkotó, hozzá kötődik a Tajgetosz Show is, sokan pedig Till Attila Tiszta szívvel című filmjéből ismerhetik. Jellemzőek rá az érdekes címek, ezúttal pedig a szereplőket nevezte meg szellemesen: Baráth Attila egy frissen műtött műfordító lesz, G. Erdélyi Hermina macska- és otthontulajdonos, Rókus Zoltán bosszúszomjas árnyék, Pesitz Mónika jósnő, a délmezopotámiai gyógy centrum vezetője, Vicei Natália alkalmazott masszőrnő a délmezopotámiai gyógy centrumban, Kovács Nemes Andor zombi, Ralbovszki Csaba pedig kutya- és abszintfüggő. A színészeket az előadásban ugyanúgy hívják majd, mint a valós életben – tudtuk meg Körmöci Petronellától.
A Délmezopotámia tulajdonképpen Fekete Ádám szerzői munkája, ő írta és a zeneválogatás is hozzá kötődik:
– Nagyon megörültem a felkérésnek, és annak is, hogy saját vízióm alapján rendezhetek. Általában úgy készítek előadást, hogy megfigyelem a színészeket és úgymond rájuk álmodom az egész történetet anélkül, hogy mélyebben elbeszélgetnénk. Számomra emiatt is volt kaland ez a munka, mert ez az első alkalom, hogy a szülővárosomon, Budapesten kívül rendezek. Az előadásba valamelyest az is belekerült, hogy milyennek éltem meg Szabadkát. Lényegében ez egy detektívtörténet, egy személy egy másik után nyomoz, miközben pedig másokkal találkozik, saját magával is szembenéz. Alkotói oldalról, számomra a legnagyobb kaland talán az, hogy valamiféleképp a saját életemet, traumáimat, vágyaimat, a színészek által vetítsem ki. Az, hogy Baráth Attila egy frissen műtött műfordítót játszik, nem véletlen. Ez részben autobiográfiai elem, engem is játszik meg nem is, de huszonnyolc évesen én is átestem egy komoly csípőprotézis-műtéten, ami sok mindent megváltoztatott az életemben, a fájdalomhoz, a mozgássérültséghez való viszonyomat is. Kalandos volt ezt a nagyon személyes, testi és belső állapotot, hangulatot, átültetni anélkül, hogy egy az egyben engem játsszon. Valójában meg kellett találnunk a közös pontot az olyan témákban, mint a test, az önkép, a fájdalom, az apahiány, a keresés. Az előadásaimat leginkább az abszurd és a fekete humor, a groteszk és a bizarr világ jellemzi. A humor az életem része, miközben próbálom megértetni magam másokkal és próbálok megérteni másokat. A nehéz és komoly dolgokon is lehet nevetni – fejtette ki Fekete Ádám.
Baráth Attila arról beszélt, hogy több szálon éli meg ezt a szerepét:
– Az előadás során végigjárandó utamat úgy fogom fel, mint egy kálváriát, nem feltétlenül a szenvedés, inkább a stációk miatt. A karakterem egyrészt egy családtagot keres, aki talán létezik, talán nem. Közben szenved a munkájával, talán alkotói krízisben van, emellett pedig küzd az önképével – mondta Baráth Attila.
Molnár Anna arról beszélt, hogy ő már dolgozott Budapesten kívül, de határon túl még nem, így ez a munka neki is nagy kaland volt, emellett jó élményt jelentett a számára, mert szeretetteljes környezetben dolgozhattak.
A bemutató repríze jövő pénteken lesz.
