Pénteken ér véget a 30. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál. Az elmúlt napokban sok különleges élményben lehetett részük azoknak, akik behatóan kísérték figyelemmel Szabadkán a rendezvénysorozat kínálatát. Az idei versenyprogram is számos meglepetést tartogatott, és habár valahol nyilvánvaló az, hogy több előadás is a régi időkből merít, ezúttal nem is kifejezetten a klasszikus gyermekmesékről volt szó, sok esetben népi mondák, legendák ihlettek meg egy-egy produkciót.
Az egri Harlekin Bábszínház főhőse Paprika Jancsi volt. Ő sem egy suhanc. Ha lehet hinni a Wikipédiának, akkor 1843-ban írtak róla először, de ki tudja, hogy valójában milyen régóta él a nép tudatában. Az előadásra sokan voltak kíváncsiak, eljött sok magyar ajkú gyerek, és a produkció előtt köszöntötték őket magyarul. Ezt most fontos hangsúlyozni, mert a gyermekszínházi fesztivált több ízben érte már kritika, hogy még a magyar nyelvű előadások előtt sem köszöntik magyar nyelven a nyilvánvalóan többségében magyar közönséget.
Nem ez volt a fesztivál egyetlen magyar nyelvű előadása, sem pedig az egyetlen, amely a messzi-messzi múltba repített bennünket vissza. A szabadkai Gyermekszínház Árkon innen, bokron túl című fiatalos energiájú, zenés, élvezetes produkciója a Csodaszarvas mondát eleveníti fel, Hunor és Magor otthonteremtő történetét.
A szlovák Nő – Fóka című előadása egy eszkimó, illetve inuit mítoszra épült, mely szerint az emberek régen fókák voltak, de Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című kötete is inspirálta. A produkció szavak nélküli, pontosabban kitalált nyelvű – amelyet az inuitok nyelve ihletett meg –, titokzatos hangulatát pedig a különböző ütőhangszerek adták meg.
Misztikus hangulat lengte körül az észtországi Éjjeli dal című előadást is, amelyben szintén fontos szerepet kapott a zene, és amelyet a Jadran színpadon adtak elő. A közönség is a színpadon volt, de nem voltak ülőhelyek, hanem mindenki állt. A produkció fontos eleme a sötétség, így a színpadon minimális volt a fény, gyakran pedig vaksötétben találták magukat a nézők. Az előadást a szúfi folklór és Halíl Dzsibrán költészete inspirálta. Az Éjjeli dal a nagyobbakhoz szól, kiváltképp a lázadó ifjúsághoz, amely mindenáron meg akarják váltani a világot. Az előadás azt sugallja, hogy a világ már így is szép, csak békén kell hagyni, hogy magától változzon és fejlődjön.
A kínai társulat tagjai A teknősbéka és a nyúl sajátos meseátdolgozásával érkeztek – elvégre a horoszkópjuk szerint a Nyúl évében vagyunk –, az előadást azonban lényegében Sun Tzu (Szun-ce) A háború művészete című könyve inspirálta, amelyről úgy tudni, hogy az i. e. 4. századból ered. A színészek a harcművészetet arra használták, hogy a mesét a mozgások által még humorosabbá tegyék a gyerekeknek.
A nagybecskereki Toša Jovanović Népszínház Őskislány című előadása pedig valóban szinte az idők kezdete elé repített bennünket vissza, ahogyan az a címből is kiderülhet, egészen az őskorba. A szöveg nélküli, vagyis inkább szintén kitalált szövegű előadást Desanka Maksimović Pradevojčica című kötete inspirálta. Ez a produkció tulajdonképpen egy emlékeztető, és arra mutat rá, hogy az ember mennyire eltávolodott a természettől, a földtől, a víztől, a tűztől, a növényektől és az állatoktól.
Nyitókép: Jelenet a szlovákiai előadásból (Fotó: Damir Vujković/Međunarodni Festival Pozorišta za Decu Subotica)
