A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtök esti rendezvényén Lévai Katalin szociológus, politikus, író Az örökhagyó című könyvét mutatták be. A szerzővel Németh Ernő újságíró beszélgetett.
Lévai Katalin könyve Reök Iván királyi főmérnök, országgyűlési képviselő, a Reök-palota építtetőjének életét mutatja be fia, Reök Andor szemszögéből mesélve. A rendkívül olvasmányos, sodró lendületű mű egy nagy kutatómunka eredménye: a szerző a család ma élő utódainak, Reök György és Regős István segítségével tárta fel a polgári család történetét. Az örökhagyó egyúttal betekintést nyújt a 20. század történelmének sötét, háborús évtizedeibe is, a családot nem kerülték el a tragédiák, gyilkosságra, öngyilkosságra is volt példa, a trianoni békediktátum pedig kettészelte a birtokukat, így kettévált a család is. Ahogyan azt Lévai Katalintól hallhattuk, a szegedi Reök-palotát azóta gyönyörűen felújították, a horgosi villa pedig szépen fogalmazva is egy romhalmaz, ami nagyon szomorú. A horgosi birtok olasz tulajdonban van, a Reök-palotából pedig kulturális központ lett. A könyvbemutató során Lévai Katalin vajdasági kötődéséről és a családkutatás jelentőségéről is szólt:
– Nagy érzéseket kavar bennem, hogy itt lehetek, mivel az anyai nagyszüleim, monarchiabeli szerbekként Martonosról származnak, ezt tudtam korábban is, de amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtem kutatni a családom történetét, az akkori életet, hihetetlen erővel szerettem bele ebbe a vidékbe. A családkutatás szerintem azért is nagyon érdekes, mert csakis történelmi kontextusban érdemes végezni, ugyanis senki sem szakítható ki a történelemből. Ha elkezdjük kutatni a családunkat, kutatni kell azt a kort is, amelyben éltek, a hagyományokat, a gondolkodásmódot, a társadalmi rétegeket, és így nagy tudásra tehetünk szert az akkori időket, az embereket illetően – fejtette ki Lévai Katalin, aki azt is megosztotta a közönséggel, hogy miért épp Reök Andort választotta könyvének központi figurájává.
– Mást talán Reök Iván alakja fogta volna meg, hiszen egy karakán ember volt, egy igazi lokálpatrióta, családfő, aki birtokot létesített. A nemesi családból származó Kelemen Idát vette el feleségül, kilenc gyermekük lett, de nem mindegyik élte meg a felnőttkort. A történetet egyes szám első személyben írtam meg a legkisebb fiú, Andor szemszögéből. Egy fotón láttam meg és azonnal magával ragadott. Egyesek azt mondták, hogy belebújtam a bőrébe, erre én azt válaszoltam, hogy inkább ő bújt belém. Reök Andor Szabadka főispánja is volt a második világháborúban, hátborzongató időkben, de nem élte túl a második világháborút. Azt viszont homály fedi, hogy az elfogatása után megölték vagy öngyilkosságot követett el, az utóbbi a valószínűbb, Újvidéken zuhant ki egy ablakból – tudtuk meg Lévai Katalintól, aki arról is beszélt, hogy egy könyvnek mindig van küldetése.
– Az író szereti tudni azt, hogy nemcsak elszórakoztatja az olvasót, bemutat egy történetet, hanem igyekszik a halandósággal is szembe menni, úgymond egy kicsit meghosszabbítani azon emberek életét, akiket erre érdemesnek tart. Nem mondom azt, hogy örökké halhatatlanná tenni, mert olyan nincs. Reök Andort elfeledték 1944 után, vagy olyan idők jöttek, amikor el kellett feledni – hallottuk egyebek közt Lévai Katalintól.
Nyitókép: Németh Ernő és Lévai Katalin a VM4K-ban, fotó: Lukács Melinda
