Szerda este székházunkban mutatták be Verebes Ernő író, zeneszerző és dramaturg Senkim földje című könyvét. A szerzővel Sági Varga Kinga, a kötet szerkesztője beszélgetett, aki először a mű címéről faggatta a szerzőt.
– Zentától délre a Tisza mentén található egy terület. A töltés mellett fut egy út, tesz egy kanyart majd visszakanyarodik a töltéshez. Senki nem tudja, hogy ez miért van így. Nem zár be semmit ez a kis kanyarulat. Innen ered valójában a cím, meg az a tapasztalat is, amit utána az ember valahol és valahogyan megél. Én benépesítettem ezzel az írásommal és magam is álltam ezen a helyen, tehát történt egy meghódítása ennek a kis területnek – mondta Verebes Ernő, aki mindig is szorosan kapcsolódott a Tiszához.
– A folyóparti létezés egy speciális létezés, esetemben legalábbis biztosan. Zentán a központon keresztül folyik a Tisza. Zenta központja ott fejeződik be, ahol a Tisza folyik, mégis pont ez a városközpont, ami a város széle. Nem messze nőttem fel a Tiszától, most pedig a folyó mellett lakom. Érdekes, hogy ennek ellenére nem mindig megyek le megnézni, mert annyira az enyém, hogy tudom, ott van. Látnom sem kell, mert a jelenléte bizonyított és már szinte bennem folyik. Mindez pedig valahol az írásaimban is tükröződik – fogalmazott a kötet szerzője.
Sági Varga Kinga elmondása szerint a kötetben különböző szövegkörnyezetben nagyon markáns témakörök jönnek elő, mint a hit, a művészet és az emlékezés.
– A művet ugyanakkor művészeti köztességek jellemzik, ami Verebes Ernő személyiségéből is ered. Van több olyan szöveg, amelyben a sorok között a zene is megbúvik. Ugyanakkor a képzőművészet is kapcsolódik hozzá – tette hozzá.
A kötet filozofikus töltetű, sok esetben szövegbe épített párbeszédekkel tarkított prózákat tartalmaz. A könyv szubjektív térélményekkel, emlékekkel, kiállításokkal és társadalmi eseményekkel, jelenségekkel motivált világát Verebes György képanyaga egészíti ki. Az olvasható és a képi világ határelmosódásai sajátos, bizonyos tekintetben lebegő és szubjektív létfilozófiai témaköreinek köszönhetően befelé forduló, a lélek síkjait, a lelket érintő impulzusokat megjelenítő elbeszélésmódot eredményeznek.
