Kedden este a Zentai Magyar Kamaraszínházban került sor a tIszapArt-estek programsorozat legújabb állomására. A Ketten a pArton címet viselő rendezvényen Mészáros Árpád, az Újvidéki Színház színművésze és László Roland, a Zentai Magyar Kamaraszínház színművésze beszélgetett a szakmáról, az életről és a mindennapi kihívásokról.
A rendezvényre sokan voltak kíváncsiak és minden korosztály képviseltette magát a színházteremben. A jelenlévőket Mezei Kinga, a Zentai Magyar Kamaraszínház művészeti vezetője köszöntötte, majd átadta a szót a vendégeknek. A színművészek az este elején az első találkozásukról beszéltek és kitértek arra, hogy ki, hol és mikor látta először a másikat. A folytatásban az egyetemi évek szépségeit és nehézségeit firtatták, szóba jött még a generációk közötti különbség és szó esett a szakma iránti alázatról is.
Mészáros Árpád elmondta, hogy a munka során igyekszik az automatizmusból menekülni, ezért mindig hozzáad egy hajszálnyi változtatást a szerepéhez, hogy ne legyen mindig ugyanaz. László Roland a karrierje során felmerült baklövésekről beszélt, valamint a legkínosabb színpadi szituációiról is, valamint kitért még az ambícióira és a terveire is. A beszélgetés során szóba jött a fellépés előtti rituálé, amelyet mindketten megosztottak a közönséggel. Mészáros Árpád elárulta, hogy mindig az előadás napján borotválkozik, másfél órával a színpadra lépés előtt issza meg a kávéját és a fogmosás a produkció előtt kötelező nála.
László Roland rámutatott arra, hogy fejben egész nap az előadásra készül, valamint le-fel járkál és mindig pozitívan áll ki a színpadra. Hozzátette, hogy a produkció előtt teljes csendre van szüksége.
A színművészek bő másfél órát beszélgettek, a végén pedig a közönség tagjai kérdéseket tehettek fel nekik, amivel szép számban éltek is a jelenlévők.
Dévai Zoltán, a színház igazgatója a programmal kapcsolatban elmondta, hogy szerettek volna egy összművészeti programsorozatot létrehozni, így alakul meg a tIszapArt-estek.
– Jelen pillanatban a legaktívabb része ennek a programsorozatnak a Ketten a pArton elnevezésű alprogram. Az az egésznek a lényege, hogy megismerjük a vajdasági színészeket. Ne csak úgy ismerjék a nézők őket, hogy a színpadon állnak és különböző karakterekbe bújnak, hanem megpróbáljuk személyesen megszólítani az embereket, hadd lássa a néző azt, hogy igazából ők is hús vér emberek. Moderátor nélkül zajlik a beszélgetés, két színész társalog kötetlenül életről, szakmáról, hivatásról, pecázásról stb. A programhoz egy embert keresünk fel és őt kérjük meg arra, hogy hívjon magának egy vendéget. Mindig átbeszéljük aztán, hogy ezek a párosítások jók-e. A szemünk előtt az lebegett, hogy valamilyen különbség legyen a két színész között. Gondolok itt generációs vagy színházbeli különbségre. Arra kérjük mindig a színészeket, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel a beszélgetőpartnerüknek, amelyek tényleg érdeklik őket és erről szól a Ketten a pArton. Mindemellett vetítettünk már filmet is, ami továbbra is a tervek között szerepel. Mindig arra törekszünk, hogy a vetítésen legyen itt valaki az alkotók közül és utána tartsunk egy közös beszélgetést, amit a nézők felé is kinyitunk. Meglátjuk mit hoz a jövő, kiállításokon is gondolkodtunk.
Minden bemutató előtt keresnénk egy olyan képzőművészt, akinek a munkája összekapcsolható lenne a mi bemutatónkkal. A Ketten a pArtonra havonta egy alkalommal kerül sor és ezeket a beszélgetéseket több kamerával is rögzítjük. Szerintem most már eljutottunk odáig, hogy lassan fel lehetne őket tölteni a közösségi oldalakra. Ami a látogatottságot illeti, bőven van érdeklődő. Sok visszajelzést kaptunk a középiskolásoktól, hogy szeretnének jönni, de ők hét órakor még iskolapadban ülnek. Az iskolásokra való tekintettel februártól minden tIszapArt-est fél nyolctól kezdődik, így a délutáni váltás is oda tud érni időben – fogalmazott az igazgató.
A beszélgetés után László Roland, a Zentai Magyar Kamaraszínház újdonsült színésze elmondta, hogy ehhez hasonló beszélgetésben, ami ilyen hosszú ideig tartott és amit fel is vettek, még nem volt része, és nagyon élvezte.
– Az elején kicsit izgultam, de nagyon gördülékenyen ment. Árpáddal már beszélgettem néhányszor és azért is kértem fel őt erre, mert tudtam, hogy el tudunk majd társalogni. Nagyon sok mindenről beszéltünk. Nem feltétlenül lineárisan haladtunk előre, de minden szóba jött. Szerintem a nézők ezáltal a beszélgetés által mindkettőnket jobban megismertek. Több ízben is dolgoztunk már együtt és volt lehetőségem megfigyelni őt, hogyan is dolgozik. Nagyon jó kezdeményezés ez a program, szükségét látom. Van rá érdeklődés, egy egészen más formátum, mint a sima színház. Érdekes lehet a közönség számára is, mert kicsit olyan, mintha egy privát beszélgetésbe leshetnének bele. A nézők is kérdezhetnek tőlünk, teljesen kötetlen az egész. November óta vagyok itt Zentán, de pörög az élet rendesen. Teher alatt nő a pálma azt mondják és érzem magamon, hogy nő a tűrőképességem, jóleső fáradtsággal tölt el a munka. A csapat nagyon jó, úgy vélem, tényleg egyben van a társaság. Sokszor munka után még elmegyünk meginni valamit, akkor is, ha egész nap egymást néztük – mondta László Roland.
Nyitókép: A beszélgetésből sok érdekességet megtudhatott a közönség (Fotó: Gergely Árpád)
