Ha valakiről elmondható, hogy szép kora ellenére az utolsó napig is életerős, aktív és munkaképes volt, akkor az Csáky Sörös Piroskára többszörösen is ráillik. A költészet napján még kórustagként énekelt, majd a Magyar Kultúra Lovagjaként koszorúzott Újvidéken a Fehér Ferenc-szobor előtt. Vasárnap részt vett a ferencesek mise utáni agapéján, ahol emlegette a majd két évszázadot (!) átölelő délvidéki egyházi kiadványok „jegyzékének” és a Szent Erzsébet-ábrázolások Vajdaságban könyve újabb kiadásának lehetőségét, majd szerdán számítógépén elvégezte a hétvégi Előretolt Helyőrség Bori Imre-emlékszámba készült írása revízióját, s pénteken reggel – nem kis döbbenettel – már halálhírét vettük. Mit hagyott maga után?
Volt, akinek könyvtárosa, többeknek egyetemi tanára, e sorok írójának meg egykoron könyvtárosa, majd kiadóvezetőként a Forum Könyvkiadó szakavatott bibliográfusa. Nélküle nem lennének könyvészetileg feldolgozva a két háború közötti vajdasági magyar könyvek (e könyvét 1988-ban jelentettük meg, amely mintegy 450 tételt tartalmaz). Majd ezt követte a Forum Könyvkiadó 1957–1987 közötti időszakának bibliográfiája (Fehér Kálmán és Bori Imre bevezetőivel), s folytatódott az 1957–2006 közötti időszakban megjelent könyvek földolgozásával, amely kötet előszavát – Csáky Piroska felkérésére – e sorok írója írta, s ebbe már egy rövid kiadótörténet is belefért. Talán sikeresre is kerekedett, mert a tíz évvel később, immár utódaim révén e bibliográfia bővített kiadásakor ezt az előszót meg is ismételték. Ez a kötet már nem kevesebb mint 2500 tételt tartalmazott. Nagy kérdés, hogy ki tudja majd folytatni azt a munkát, ami Csáky Piroska halálával megszakadt.
Továbbá jelentős munkái között kell említeni A jugoszláviai magyar könyv 1945–1970 címűt 1973-ból, amely részletes bevezető tanulmányt tartalmaz, s amely bölcsészdoktori értekezése is volt. Ebben a kötetében a jugoszláviai magyar szerzők kötetein felül ott vannak a magyar és a jugoszláv népek, sőt a világirodalmi fordításos kiadványok jegyzékén túl a szótárak és egyéb nyelvészeti kiadványok, a pedagógiai segédkönyvek, képzőművészeti kiadványok, tankönyvek, sőt egészségügyi és mezőgazdasági kiadványok is. Ugyancsak a jelentősebb publikációi között említhetjük a Bori Imre-bibliográfia (1950–1992) címűt, amely megjelenésekor 2300 bibliográfiai egységet tartalmazott, de Csáky Piroska Bori halála évében, 2004-ben ezt kibővítette, és a Híd egyik az évi őszi számában adalékaival ki is egészítette, úgyhogy ma teljes rálátásunk van irodalomtörténész akadémikusunk munkásságára.
Ennek a nekrológnak nem véletlenül adtam a fenti címet, hiszen bibliográfusunk mondta nemegyszer, hogy neki minden könyvet kézbe kellett vennie, mert anélkül nem tudta volna leírni és földolgozni tudományos alapokon is a kiadványokat. Sorszámozni, címnegyedeket földolgozni, elő- vagy utószó leírása, fontos műszaki adatok bevitele, megfelelő nemzetközi jelzetek feltüntetése… Viszont mindezt nagy alázattal és odaadással végezte. A Magyar Tanszék könyvtárának a megalapítása is az ő és Penavin Olga, valamint Szeli István nevéhez fűződik. Könyvtárosként pedig mindig tudta, melyik vizsgához mit kell a hallgatónak ajánlani. Tanárként viszont nem egy könyvtárosi generációt nevelt ki. Mindemellett számos kiállítást is szervezett a tanszéken: emlékezetesek a Kalangya és a Híd folyóiratok évfordulójára készültek, de az írói életrajzokat művelődéstörténeti szempontból is bemutatók, mint például a Kosztolányi-, Szenteleky-, Szirmai-, Sinkó-, Gál-, Majtényi-… kiállítások.
Egykori évfolyam- és tanártársa, Gerold László írta Csáky Piroskáról, a tanszék negyvenöt éves évfordulója alkalmából, hogy írásait, tanulmányait, kiállításszervezéseit mindig „nagy-nagy gondossággal állította össze… akár nyomdatörténet, könyvtárosképzés, olvasónevelés a tárgyuk: van bennük szakmai jártasság és felelősség, és ami ugyancsak nem mellékes: szeretet van bennük, sok-sok szeretet, ami őt múlhatatlanul jellemzi”.
Nyitókép: Csáky Sörös Piroska (1938–2024) / Dávid Csilla felvétele
