A Bordás Győző prózaíró, kritikus, szerkesztő, dr. Silling István nyelvész, író, néprajzkutató, L. Móger Tímea költő, szerkesztő alkotta bírálóbizottság április 16-án meghozott, többségi döntése alapján a zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtár a 2024. évre szóló Herceg János Irodalmi Díjat eddigi életművének jelentősége elismeréséül Kovács Jolánka írónak, szerkesztőnek, műfordítónak, irodalomszervezőnek ítéli oda.
L. Móger Tímea az indoklásban hangsúlyozta a muzslyai írónő elvitathatatlan szakmai érdemeit, amelyek különös jelentőséggel bírnak, ha azt vesszük figyelembe, hogy Kovács Jolánka bánáti kisebbségi létben alkot, sors- vagy pályatársai, Sziveri, Cs. Simon István, N. Czirok Ferenc nyomdokain.
,,Az írónő novellái zömében (Takard ki a kakadut és a Jajistenem c. kötetek) a társadalom peremére szorult, hátrányos helyzetben élő gyerekek és felnőttek megrázó történeteit veti papírra. Nemcsak kivételes beleérző képességről tesz tanúságot, hanem szinte azonosul írásainak hőseivel, akik a szó szoros értelmében hősök, mondhatni, született túlélők.
,,A kislány várta, hogy múljon el a tél, olvadjon el a hó, amiben addig annyira szeretett játszani, és legyen végre meleg, hogy anyjának ne kelljen már emlegetnie a hideget, a fagyot, a halottak hasát.”(Jajistenem c. kötet)
Nincs szó drámaiságról, hanem színtiszta, realisztikus jellem- és helyzetábrázolással találkozunk. Kovács Jolánka – nem ritkán humoros, derűvel átitatott – történeteinek szereplői szoros élet- és lélekközösségben vannak az állatvilággal is. Főként a madarak ,,tanítanak”:
,,Néhány méteren, torkában dobogó szívvel, a kiszabadulás ősi ösztönének lökésétől hajtva, nyílegyenesen szelte a levegőt. Szárnyai maguktól engedelmeskedtek az önkéntelenül kiadott parancsnak, ami testében még világrajövetelekor megfogant, és szunnyadt eddig galambagya pici rejtekében, az alkalomra várva, amikor majd, az életre kelt parancs utasításait pontosan követve, fajához méltó tökéletes szintre fejlesztheti a repülés művészetét.” (Jakab c. novella)
E finom létérzékenység nyomán felmerülhet bennünk a Szabó T. Anna-idézet: ,,Ha madarat szeretsz, égbolt légy, ne kalitka.”
Igaz ez a szellemiség a muzslyai írónő gyerekmeséire is. Elmondása szerint ,,röptető érzés”, de felelősség is gyerekeknek írni, hiszen nem mindegy, milyen olvasnivalót adunk az utókor kezébe. Kovács Jolánka mindeddig négy gyerekkönyvet jegyez (Rétesország meséi, Rímes mesék, Gida Ida és Mosolyfalva meséi című kötetek).
Az szintén generációkat átható és azokon átívelő jelentőséggel bír, hogy tankönyvek szerzőjeként, egykori tanárként, könyvtárosként, mindenkori közösségi emberként, a Sziveri János Művészeti Színpad berkeiben (jelenleg elnökként) irodalmi estek, alkotói pályázatok szervezője, lebonyolítója, kiadványok szerkesztője.
Csaknem negyven fordításkötete által örökkévalóságba nyúló szellemi hidat képez a magyar és szerb írók között.
A számos szakmai díj mellett a magyar közösségek összefogásáért, kulturális identitásunk gazdagodásáért, a nemzettudat fejlesztéséért Kovács Jolánka tavaly átvette a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett elismerését.
Széles körű pályaíve és sorsvállalása ismeretében nem lehet kétségünk felőle, hogy a Herceg János Irodalmi Díj méltó kitüntettre talál a muzslyai írónő személyében.
A rangos díj ünnepélyes átadására ősszel, a Dunatáji Herceg János Nap keretében kerül majd sor.
Nyitókép: Kovács Jolánka (Kónya-Kovács Otília felvétele)
