A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Balkáni Tanulmányok Intézete és az Oslói Egyetem szervezésében kétnapos tanácskozás zajlik Szabadkán. A konferencia társszervezője a Szabadkai Városi Könyvtár. A megnyitóra csütörtök délelőtt a Szabadegyetemen került sor. Az első nap fő témája a kisebbségi nyelvek voltak, ma pedig az irodalomé lesz a főszerep. A tanácskozáson több mint húszan vesznek részt több országból, Magyarországról, Norvégiából, Romániából, Horvátországból és Szerbiából.
A tegnap délelőtti program egyik moderátora dr. Marija Mandić nyelvész, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Balkáni Tanulmányok Intézetének tudományos főmunkatársa volt, aki egyebek közt többnyelvűséggel foglalkozik, de kutatja a kisebbségi nyelveket Szerbiában és Délkelet-Európában, valamint a kisebbségi közösségeket is:
– Ez a tanácskozás tulajdonképpen egy nemzetközi projektum része, amelynek a címe A (transz)nacionális határainak kutatása: impériumi örökség, transznacionális irodalmi hálózatok és többnyelvűség Közép-Kelet-Európában. A projektumot a Norvég Kutatási Tanács támogatja. Konferenciánk fókuszában Vajdaság és Erdély áll, mert ezeket a területeket nagy mértékben jellemzi a többnyelvűség és a többnemzetiség. Célunk kikutatni, hogy melyek azok problémák, kihívások és nehézségek, amelyek a kisebbségi nyelvek használatát illetik az oktatásban, valamint a kiadói és fordítási területeken. Arról is beszélgetünk, hogyan működik a többnyelvűség és a multikulturalizmus a gyakorlatban és intézményi szinten. Nem csak a jelen helyzetet vizsgáljuk, szeretnénk a jövőbe is látni, előrevetíteni lehetőségeket és perspektívákat Mivel ez a téma az európai integráció kérdésköréhez is kapcsolódik, a norvég kutatók számára mi egy izgalmas régió vagyunk – hallottuk Marija Mandićtól.
A tanácskozás egyik résztvevője dr. Marko Čudić, a Belgrádi Egyetem Filológiai Kara Hungarológiai Tanszékének a vezetője, tanára, aki emellett irodalmár, de fordításelmélettel, délszláv–magyar irodalmi kapcsolatokkal is foglalkozik:
– Mi egy kis tanszék vagyunk, de igyekszünk minél nagyobb népszerűségre szert tenni. Általában hat-nyolc hallgatóval foglalkozunk. Ennyivel lehet egy csoportban hatékonyan dolgozni. A tapasztaltunk az, hogy tényleg jók a szerb–magyar viszonyok, ebből kifolyólag is érdekli a fiatalokat a magyar, még akkor is, ha egy nehéz nyelvről van szó, hiszen aki a nulláról kezdi, annak elég nagy kihívást jelent. A hallgatók egy része ismeri valamennyire a nyelvet, például a felmenőik közt voltak magyarok, de nem jártak magyar iskolába és nem magyar nyelvi közegben szocializálódtak, mások számára viszont teljesen idegen ez a nyelv. Akik némileg tudnak magyarul, azoknak is különböző a tudásszintje. Az, hogy mennyire tanulnak meg magyarul azok, akik az alapoktól indulnak, függ attól is, hogy mennyi időt töltenek magyar nyelvi közegben. Szoktam nekik mondani, hogy ehhez még csak nem is muszáj feltétlenül Magyarországra menniük, eljöhetnek Szabadkára, vagy elmehetnek egy magyarlakta településre is. Ami nagyon jó, hogy lehetőség nyílik az ösztöndíjakra, különböző képzésekre, ahol kiváló tanárok várják őket. Érdekes lenne felmérést végezni, hogy mik a motivációk, miért akar valaki magyarul tanulni, sokan persze a kettős állampolgárság miatt, de előfordul, hogy a motivációt a sport, egy film vagy a zene adja. Tudok olyan hallgatókat, akik a bevezetés a magyarságtudományba tantárgyat konkrétan egy magyar zenekar miatt választották – tudtuk meg a tanszékvezetőtől.
A konferencián jelen volt dr. Suzana Kujundžić Ostojić, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke is. Nemrég óta a bunyevác is hivatalos nyelv Szabadkán, ennél fogva a tapasztalatairól kérdeztük:
– Ma kezdték el nyomtatni a bunyevác nyelvtankönyvet, ennyire alapos könyvük még sose volt a bunyevácoknak. Az iskolákban tizenhat éve tanítják a bunyevácot. Kezdetben sokan furcsállották, de most már megnövekedett iránta a gyerekek érdeklődése. Még van mit tenni a nyelv használatát illetően, szükség van a tanárok magasabb fokú képzésére is. Ami nagyon jó, hogy most már számos dokumentum elérhető a polgároknak bunyevác nyelven is. Ezzel kifejezetten elégedettek vagyunk. Azt reméljük, hogy hamarosan az útjelző táblákra is sor kerül, ennek üteme minden bizonnyal a tartományi pályázatoktól is függ. Bízom benne, hogy a bunyevác nyelvnek van jövője. Azt tapasztalom, hogy az emberek a hétköznapi beszédben merészebben használják az anyanyelvüket. A kisebbségi nyelvek kérdése nagyon jó téma és szerintem Szabadka az egyik legmegfelelőbb hely erre a tanácskozásra – mondta az elnök.
A tanácskozást Stijn Vervaet, az Oslói Egyetem tanára és Marija Mandić nyitották meg (Fotó: Lukács Melinda)
A konferencia délután a Szabadkai Városi Könyvtárban kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott Tanítás kisebbségi nyelveken: A múlt öröksége és jövőbe tekintés címmel. A részvevők között volt Vicsek Annamária, az oktatási minisztérium államtitkára és Puskás János, a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója.
A mai téma a kisebbségi irodalom, a Szabadegyetemen az előadók a tervek szerint dr. Marko Čudić, dr. Toldi Éva és dr. Thomka Beáta (Pécsi Tudományegyetem), dr. Dánél Mónika (ELTE, Oslói Egyetem) valamint dr. Faragó Kornélia (Újvidéki Egyetem BTK) lesznek, a moderátorok pedig dr. Stijn Vervaet (Oslói Egyetem) és dr. Ladányi István (veszprémi Pannon Egyetem).
A kerekasztal-beszélgetés 15 órakor kezdődik a Szabadkai Városi Könyvtár Olvasótermében. A résztvevők Ladányi István műfordító, Berényi Emőke, a Híd irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője, Orovec Krisztina, a Híd szerkesztője és műfordítója, Radics Viktória műfordító és Terék Anna költő, drámaíró és műfordító lesznek. Ugyanitt 18 órától, a tanácskozás díszvendége, dr. Várady Tibor akadémikus tart előadást.
