Nagy gyerekbulit csapott Bognár Szilvia és zenekara a szabadkai Népkör MMK nyárvégi Interetno fesztiválján. Más koncerteken egyáltalán nem szokás, hogy a közönség a színpadon legyen, ezen azonban a gyerekek együtt táncolhattak Bognár Szilviával, amit láthatóan nagyon is élveztek. Hol ők mentek fel a színpadra, hol az énekesnő ment le hozzájuk. Bognár Szilvia és zenekara a szépen csengő Titoktok című lemezük interaktív műsorával érkezett Szabadkára, az album leírásából pedig megtudhatjuk, hogy a titoktok: „egy varázslatos, égszínkék kendő, telis-tele csuda dolgokkal, megannyi muzsika, vers, mese, játék kerülhet elő belőle, de még illatok és színek is, meg tavaszi felhők, fák, virágok és madarak, vagy épp ugróiskola, húsvéti tojás és aranyalma…”
– Ez a nagyon kedves szó Szabó T. Anna egyik verséből való. Tőle kölcsönöztem, vagy kértem el, ha fogalmazhatok így. Tatoktatok címmel adott ki egy könyvet, és annak az egyik versében szerepel, amelyet nagyon szeret a nagyobbik lányom. Innen lett a titoktok az a képzeletbeli, varázslatos kendő, amelyben mindenféle gyönyörű dalokat, játékokat gyűjtögetünk.
A gyerekek láthatóan nagyon élvezték a koncertet...
– Szeretik, ha részt vehetnek a műsorban. Együtt táncolunk, ugrálunk, sétálunk, egy kicsit beszélgetünk. Szerencsés körülmény, hogy itt van egy szép nagy előszínpad, amelyen lehet lábbal dobogni, de ha nincs ilyen, akkor is feltaláljuk magunkat. A színpad előtt táncolunk, vagy a közönség soraiban.
Mi alapján állt össze a műsor?
– Népdalfeldolgozásokat és megzenésített verseket is tartalmaz. Elsősorban arra törekedtem, hogy felvegyem és végigvigyem a koncert fonalát, közben pedig minél több mókázásba vonjam be a gyerekeket. Nincs teljesen kötött tematikánk, nem vezet bennünket egy mese, de mégis egy szálon fut az egész. A legjobb az egészben, hogy a közönségtől és az aktivitásól függően ez spontán változhat koncert közben.
Kiváló zenészekkel léptél fel, és úgy láttam, ők is vevők a mókázásra...
– Régóta muzsikálunk együtt, a zeneszerzőnk és a nagybőgősünk a kedves férjem, Kovács Zoltán. Gyulai Csaba ütőhangszereken játszik, valamint egy különleges vonóshangszeren is, a gadulkán. Hámori Máté a gitárosunk, aki sok kiváló csapat zenésze, és velünk van Csernók Klára hegedűs, aki az egyik legjobb prímás, egyben pedagógus kolléganőm a zeneművészeti egyetem Népzenei Tanszékén. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert valóban csupa klassz zenésszel, jó emberrel vagyok körülvéve.
Mióta aktív ez a formáció?
– Az első lemezünket, a Csintekerintőt 2011-ben adtuk ki, egyébként elérhető online, akárcsak a Titoktok. Máskülönben Bede Péter szaxofonos-furulyással szoktunk játszani, Csernók Klára vendégként csatlakozott hozzánk, de tervezünk további együttműködéseket is.
A zenéteket a világzene műfajába sorolják. Szerinted mennyire szerencsés ez a megnevezés? Vitákat váltott ki ugyanis, hogy egyáltalán mit is jelent, és valójában mit foglal magában. Egyes vélemények szerint jobb híján találták ki, de nagyon általános, és még sok más baj van vele...
– Ez elég nagy olvasztótégely, és ilyen szempontból sem szerencsés. Ebben a műfajban nekem az a jó, hogy megismerhetjük a különböző égtájak és nemzetek zenéit, ezek elérhetőek, elsajátíthatóak a számunkra bizonyos szinten, és mi is élvezhetjük. Ugyanakkor kellő alapossággal, hozzáértéssel és alázattal nyúlni ezekhez a dallamokhoz nagyon sok munka. Nem elég csak felkapni egy dallamot, pusztán azért, mert jó a ritmusa, tetszik nekem, és ezért felhasználom, hanem szép, harmonikus egészet kell alkotni. Mondjuk egy vers ritmikájánál megkeresni azt, hogy mi illik hozzá a legjobban. Nem azért játszunk például egy vers alá bossa novát, mert az a menő, hanem mert stimmel, nagyon szép megoldást ad a versnek. Egyébként nem szeretem a kategóriákba sorolást, a népzenétől valamelyest elrugaszkodtunk, és végül ismét ott tartunk, hogy csak a világzenébe sorolhatjuk be magunkat.
Korábban az Anima Sound System és a Makám együttes tagja is voltál. Mikor jött el az életedben a gyerekközönség felé fordulás?
– Ez érdekesen alakult, hiszen korábban is kaptam ilyen felkéréseket, de amikor a kislányom négy-öt éves lett, akkor ért utol egyfajta elhivatottság érzése, hogy ez mennyire fontos, és mennyire jó lenne több gyereknek muzsikálni és énekelni. Megmondom őszintén, engem ez nagyon lázba hoz, egyben feloldónak is érzem. Szeretek százszoros anyuka lenni, mert jó érzéseket hoz ki belőlem.
Mennyiben és miben mások a gyerekek, mint a felnőtt közönség?
– A gyerekek nagyon őszinték és nyitottak. Sokszor még nincs meg bennük a távolságtartás, illedelmesség, ami a szocializáció során alakul ki. A gyerek nagyon direkt tükör, ezt szeretem. Szerintem a gyerekek ezzel segítik a felnőtt hallgatóságot és minket, zenészeket is.
Mostanában hány formációban vagy jelen?
– Ez mellett az együttes mellett van egy szextettünk is, de azzal a zenekarral nem gyermekdalokat készítünk. Egy trióval is fellépek, amellyel régi zenei jellegű műsort adunk elő, leginkább hárfa-nagybőgő kombinációban, és nyolcszáz évre visszamenőleg is válogattunk dallamokat. Továbbá elég sokszor kapok meghívásokat ideiglenes vagy alkalmi formációktól, hogy vendégelőadóként lépjek fel. Persze tanítok az egyetemen, van három lányom, úgyhogy elég sűrű a programom.
Nyitókép: Bognár Szilvia és zenekara az Interetnón (Lukács Melinda felvétele)
