Pénteken lesz a bemutatója az Újvidéki Színház színpadán az 1981 című különleges színházi előadásnak, mely már a premier előtt nagy érdeklődést váltott ki a közönség és a kritikusok körében. A produkció, amely Tomi Janežič rendezésében valósult meg, transzgenerációs dokumentumfikció formájában mesél egy újvidéki magyar–szerb családról, és annak életútjairól a 20. századon átívelően. Az előadás a rendező, valamint a színházi csapat családi történeteiből építkezik, a személyes sorsokat állítva a középpontba.
A bemutató kapcsán megtartott tegnapi sajtótájékoztatón a színészek is jelen voltak: Balázs Áron, Crnkovity Gabriella, Döbrei Dénes, Jasna Đuričić, Elor Emina, Ferenc Ágota, Figura Terézia, Gombos Dániel, Huszta Dániel, Boris Isaković, Krizsán Szilvia, Mészáros Árpád, Pongó Gábor és Szalai Bence. Mint elhangzott a pénteki bemutató után szombaton, vasárnap és kedden is láthatja a közönség.
A sajtótájékoztatón szó volt arról, hogy az 1981 című előadás egy transzgenerációs dokumentumfikció, amely egy újvidéki magyar–szerb család történetét meséli el, az alkotók családi múltjának feldolgozásával. Az 1981-es események betekintést nyújtanak az emberi sorsok összefonódásába, amelyek áthidalják a 20. századot, és meglepő módon összekapcsolják Újvidéket a szlovéniai Nova Goricával (az egykori Jugoszlávia területén, ahol a rendező felnőtt), valamint az olaszországi Goriziával, amely egykor – Újvidékhez hasonlóan – az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A sajtótájékoztatón elhangzott az is, hogy az 1981 Tomi Janežič rendező 1972–1981 című színházi dodekalógiájának tizedik része, amely a GO25! projekt keretében valósult meg. A projektben különböző országok színházai működnek közre. A dodekalógia az alkotók felnövekedésének élményeiből merít, és olyan témákat jár körül, mint az életutak, a transzgenerációs kérdések, az emlékezés, valamint a 20. század társadalmi és politikai változásai. Tomi Janežič annak a véleményének adott hangot, hogy a 80-as évek egy elég különös és jó évtized volt a felnövekedéshez. Akkor még nem tudta, hogy ezzel fog foglalkozni. Akadtak történetek, mesék, amik az idő múlásával feledésbe merültek. A munkafolyamatot úgy kezdte, hogy a munkatársak, az egész csapat, mindannyian megosztották az élettörténetüket. Ez az előadás az élettörténetekről szól, amelyekből kialakult egy új történet. Egy transzgenerációs történet, ami egy teljes tavaszi időszakban zajlik le. Az együttesen végzett kutatási folyamatról csak a legjobbakat tudja mondani, a nagy részét élvezte. Emiatt sajnálja, hogy rövidíteni kellett a produkció hosszán, mégis szükséges volt, mivel a tartalom és az anyagok alapján akár öt óra hosszáig is eltarthatna az előadás. Mégis úgy gondolja, hogy csodálatos, ahogyan a különböző, sokszínű élettörténetek átfedik egymást, és ahogyan az összes színész teret kap.
Nyitókép: Dávid Csilla felvétele
