Régen filmes fantázia volt, ma már a mindennapok része a mesterséges intelligencia. Habár lehetett számítani a megjelenésére a valós életben, a fogadtatása mégis vegyes. Sok minden megfogalmazódott, a legoptimistább véleményektől a szélsőségesen borúlátó prognózisokig. Egyesek kifejezetten üdvözlik, mások tartanak tőle, de mindenképpen rengeteg kérdést vet fel.
A minap a Mathias Corvinus Collegium szabadkai képzési központjában a Középiskolás Program részeként dr. Miskolczi Barna, Magyarország Legfőbb Ügyészségének Nemzetközi és Európai Ügyekkel foglalkozó Főosztályának főosztályvezető ügyésze tartott előadást Az ember és a gép címmel. Vajon mik a félelmeink és az aggályaink az új technológiával kapcsolatban? Kik a legszkeptikusabbak? Mi okoz szorongást? Dr. Miskolczi Barnával ezekről a kérdésekről is beszélgettünk.
– Büntetőjogász vagyok, specifikus szakma képviselője, de több szempontból vagyok kénytelen megközelíteni ezt a témát. Nem csupán jogászi oldalról, de akár arról is. Nagyon sok vonatkozása van ennek a témának, és pont a jogi része az, amely további kutatásra és megvitatásra szorul. Évezredek óta kutatják a filozófusok és a vallások képviselői, hogy egyáltalán mi az ember. Most pedig eljött az a korszak az emberiség történelmében, amikor az ember mellé felemelünk még valamit, egy értelmes, intelligens ágenst, amely nem feltétlenül eszköz, vagy ahogyan mi jogászok mondjuk, dolog. Nem kizárt ugyanis, hogy jogalannyá válik a jövőben. Erről még természetesen szó sincs, nem tartunk ott, de elképzelhető, hogy egyszer így lesz. És akkor fenekestül felfordul az én szakmám megalapozottsága is, hiszen már nemcsak az ember lesz cselekvő és jogképes, hanem akár egy gép is.
Mit tart fontosnak kiemelni e téma kapcsán?
– Elsősorban talán azt, hogy megjelenik egy új ágens, és ez nagyon sokban érinti a társadalmunkat – főként a fiatalabbakat, de az idősebb generációt is –, és kivált belőlünk mindenféle érzést. Egyik a szorongás, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő. Elveszik-e a gépek az emberektől a munkát? Esetleg olyasmi következik be, mint a filmekben, a Terminátorban vagy a Szárnyas fejvadászban, hogy a gépek átveszik az irányítást? Nagyon sok a félelem az emberekben az új technológiától és az adatvédelmet illetően is. Ezek a félelmek valóban reálisak, megalapozottak, mégsem minden teljesen sötét. Léteznek optimista jövőképek is, nem csak disztópikusak, én is ennek a híve vagyok. Azt mondom, nézzünk inkább optimizmussal a jövőbe, és tekintsük ezeket a majdan gondolkodó gépeket partnereknek. Ne feltétlenül és kizárólag a fenyegetést lássuk bennük. Érdemes megvizsgálni azt, hogy mi kelt szorongást, mitől félnek a fiatalabbak és mitől az idősebbek, ezekre pedig jó lenne megoldást találni.
Miért tartja fontosnak, hogy a fiatalokhoz forduljon ezzel a témával?
– Újdonságról van szó, ami nekik is ismeretlen. A mesterséges intelligencia egyik fontos tulajdonsága, hogy előáll valamilyen eredménnyel, amennyiben ezt kérjük tőle. Például, ha a nagy nyelvi modellnek azt mondjuk, hogy kutasson ki valamit, írjon egy esszét, vagy akár döntsön helyettünk, akkor a végeredmény meglesz, de a hozzá vezető utat nem ismerjük. Az egy misztérium, Black Box-effektusnak hívjuk. Ennek nem ismerése még több aggodalomra ad okot, ami a fiatalabb generációban erősebben van jelen, hiszen ők már aktívabban használják akár a nagy nyelvi modellt, de a mesterséges intelligencia többi eszközét is. A ChatGPT szinte magától értetődő. Másrészt viszont gondoljunk csak bele: nem tudjuk azt sem, hogy mi játszódik le a másik emberben, amikor interakcióba lépünk vele, vagy hoz egy döntést, és mégsem tartunk tőle. Talán a gépekkel is ez lesz, csak meg kell barátkoznunk a gondolattal.
Miért a fiatalok érzik magukat fenyegetve?
– Azért, mert egyébként is bizonytalan időszakban élnek. Nem csak a mesterséges intelligencia miatt. Sok más okot mondhatunk, például az egzisztenciális kérdéseket, a pandémiát, a háborúkat, a globális felmelegedést vagy a környezeti katasztrófákat. Ezekhez jön a mesterséges intelligenciától való szorongás. Az idősebbeket ez talán azért érinti kevésbé, mert az életpályájuk egy részén már túl vannak. A jövő a fiataloké, akik most állnak az útjuk elején. Nekik fontos az, hogy mi fog történni, mire számíthatnak, nemcsak rövid távon, hanem a távolabbi jövőt tekintve is. Úgy gondolom, emiatt lehet az, hogy a fiatalok erősebben éreznek ezzel kapcsolatban félelemet és szorongást. Készült is egy külföldi elemzés a mesterséges intelligencia felhasználóiról, amelyből az derült ki, hogy az idősebb nemzedék sokkal nyitottabb iránta, mint a mostani fiatalok. Ők zárkózottabbak, jobban tartanak tőle, holott ők azok, akik beleszülettek ebbe a korba.
Ennek köze lehet ahhoz, hogy kevesebbet találkoznak, barátkoznak egymással személyesen, mint a régebbi idők fiataljai?
– Röviden azt mondanám, hogy igen. Hosszabban kifejtve: barátkoznának ők, de megszokták, hogy ezt a rendelkezésükre álló technológiai eszközök által is megtehetik. Nem számít furcsaságnak, hogy amikor egymás mellett ülnek, akkor is írnak egymásnak üzenetet. Nem csupán a technológia fejlődése miatt van ez, és nem azért, mert az újabb generációra jellemzőbb az egymástól való elidegenedés. Külső körülmények is közrejátszottak, például a világjárvány nagyon megtépázta a fiatalságot. Pont abban az időszakban lettek volna fogékonyak a szocializációra, de évekig be voltak zárva. Nem tudtak úgy szocializációs kapcsolatokat kiépíteni, mint mi annak idején. Az eszközökkel kommunikáltak egymással, ebben profik lettek, és most nyilván akad egy kis probléma a szocializációs képességekkel.
Ismerhetünk olyanokat is, akik szerint szinte minden, amit az internet kínál, nem más, mint adatlopás, amivel valakik bármikor visszaélhetnek...
– Léteznek ilyen veszélyek, és erre semmi megnyugtatót nem mondhatok. Azzal, hogy használjuk ezeket az eszközöket – és most nem feltétlenül a mesterséges intelligenciára gondolok, legalábbis nem elsősorban, hanem a közösségi média platformjaira – nagyon sok mindent elárulunk magunkról. Információval fizetünk a kényelmünkért. Az információk pedig a mesterséges intelligencia segítségével manapság már átkonvertálhatóak felhasználható adatokká, például felprofilozhatnak bennünket. Igen, ez egy új kifejezés, ilyen sem volt korábban, most pedig van. Felprofilozhatnak, megismerhetnek bennünket, és visszaélhetnek az adatainkkal, manipulálhatnak bennünket. Ez ellen lenne szükséges valamilyen védekező mechanizmust kitalálnunk. Milyen érdekes, hogy a mesterséges intelligencia akár ebben is a segítségünkre lehet.
Nyitókép: Dr. Miskolczi Barna előadása (Molnár Edvárd felvétele)
