A Muzika Klasika folyóirat az idén is a zene területen elért legnagyobb művészi teljesítményekért ítélt oda díjakat. A hazai zenei életben a legjelentősebb nyomot hagyó művészek, fesztiválok, kiadók, kritikusok, zenei intézmények, médiumok. A kiemelt díjazottak között Vitkay Kovács Vera nyugalmazott operaénekesnő is helyet kapott.
A Muzika Klasika díjat 2010-ben alapították, akkor jelent meg a magazin első száma. Azóta már tíz alkalommal tisztelegtek ily módon a zenei kiválóságok előtt.
Belgrádban a Nemzeti Színház Múzeumának termében megtartott ünnepségen Vitkay Kovács Verának a klasszikus zenéhez való kivételes hozzájárulásáért járó díjat adták át. Az indoklásban személyisége magával ragadó erejét, az alkotásvágyát és mágikus tehetségét, bátorságát emelték ki, amelyek felszínre törtek a szerepek megformálásakor, megmutatkoznak a művésznő előadásmódjában, amely mély nyomott hagyott a zeneművészetben.
Fotó: Miklós Hajnalka
A művésznő elmondta, mértéktelenül örül annak, hogy méltónak találták a hosszú éves munkájának értékelésével erre a díjra. Mint kifejtette, munkássága során mindig arra törekedett, hogy mindenkihez, és különösen minden gyermekhez eljusson a zene lelke.
– Mindegyik zene szép. Lelke van a zenének, legyen szó népzenéről, operáról, operettről... Én azt is énekeltem. Szólóénekléssel kezdtem még 9 éves koromban. Akkor még a kántor tanított, aki közben orgonán játszott. Ezt követően magyar népdalokat énekeltem, majd operettet, sőt operettben is játszottam is, jelentős színpadi tapasztalatra tettem így szert. Minden hangot, minden mozdulatot a lelkünkbe kell fogadnunk, és akkor a zene megmutatja, mit kell tenni – mutatott rá Vitkay Kovács Vera, majd így folytatta: – Amikor kezembe vettem egy darabot, először mindig analizáltam azt. A lényegét, a tartalmat akartam megérteni, mit szeretett volna a zeneszerző az adott darabbal elérni. A szöveget, a zenei szöveget kellett értelmezni, és csak ez után tudtam dolgozni azon. Így sokszor 9–10 órát is eltartott az izzadságos munka, a gyakorlás. Teljesen a zenének köteleztem el magam, nem mentem bulikra, találkozókra. A zenei pálya, ha jól akarjuk csinálni, nagyon sok lemondással jár, és sok kitartást igényel, hogy a terhelést ki tudja állni a művész. Nem könnyű a színpadra állni és sokszor több ezer néző előtt teljesíteni. A lemondásokat pedig a családom, a kislányom és a férjem tapasztalták meg a leginkább. A művészet azonban áldozatokat követel, ha eredményeket akarunk elérni – mondta a művésznő.
