Vasárnap este a fő versenyprogram filmjei főleg a kapcsolatokról és a családokról szóltak. Elsőként a Strahinja Banović című filmet láthattuk a palicsi Nyári színpadon, versenyen kívül. Habár a film más nemzetközi fesztiválokon díjakat és elismeréseket kapott, Palicson erre nem lesz lehetősége, mivel a producere nem más, mint Miroslav Mogorović, a fesztivál műsorigazgatója. A szervezők ezért úgy gondolták, nem lenne illendő versenyeztetni.
A Strahinja Banović a jól ismert szerb eposzt veszi alapul, de egy mai változatát meséli el, egy migráns szempontjából. A film rendezője Stefan Arsenijević visszatérőnek számít, többször járt már a palicsi filmfesztiválon és több korábbi filmjét láthatták a nézők.
– Mindig jó visszajönni, nagyon jó az, hogy színvonalas európai filmeket tekinthetünk meg, de külön nagy öröm, hogy kiváló szakemberekkel lehet ismeretségeket kötni és jókat barátkozni, a filmkészítés nagyjaival is. Számomra óriási élmény volt, hogy megismerhettem Ken Loach-t, már csak azt sem akartam elhinni, hogy mellette állhattam. Amikor a kollégák, a filmkészítők közelében lehetek, csak nézek és figyelek, igyekszek magamba szívni némi bölcsességet, eltanulni tőlük hasznos tudnivalókat – hallottuk a rendezőtől, aki a filmjéről is beszélt.
– Erről az eposzról mindig is azt gondoltam, hogy filmre kívánkozik. Készült is róla, ami annyira jelentőssé, szinte kultikussá vált, hogy nem lett volna értelme hasonlóval előhozakodni. Inkább a mába helyeztük volna ezt a történetet. Nézve a Shakespeare-drámák temérdek és sokféle filmváltozatát, elkezdtünk erről ábrándozni. Közben megjelent a migránskrízis és megismerkedtem egy migránssal, aki másokkal ellentétben itt akart maradni Szerbiában. Volontőrködött a menhelyen, emellett pedig focizott és azt szerette volna, ha ezt hivatásosan tehetné, de meggyűlt a baja a dokumentumok intézésével. A film tehát nagy mértékben igaz történet, az ő történetét szőttük össze az eposszal és helyeztük a mába. Migránsokkal több ízben folytattam beszélgetéseket, az első ilyen a szabadkai téglagyárnál volt, és ez megváltoztatta a róluk kialakult korábbi véleményemet. Nem minden úgy van, ahogyan azt a médiában olvashatjuk. A legfélelmetesebb az egészben, hogy mi is ilyen helyzetbe juthatunk, de az is lehet, hogy túlzok. Úgy gondolom, hogy nem kellene különbséget tennünk ők és mi közöttünk – fejtette ki a rendező, aki a főszereplőről, Ibrahim Komáról is beszélt.
– Úgymond ő viszi a filmet. Minden jelenetben benne van, ezért nagyon sokáig kerestük a megfelelő a színészt, a kaszting egy évig tartott. A forgatás is sok kihívással járt, mert gyakran nagyon hidegben és nehéz körülmények közt vettük fel a jeleneteket, de Ibrahim Koma sose panaszkodott. Szerintem fényes karrier előtt áll, korábban a Szerelmek Saint Tropez-ban szappanoperában játszott, tavaly pedig főszerepet kapott a 80 nap alatt a Föld körül című sorozatban, David Tennant mellett – tudtuk meg Stefan Arsenijevićtől.
Dietrich Brüggemann (jobbról) a palicsi sajtótájékoztatón (Fotó: Lukács Melinda)
A film szerb, luxemburgi, francia, bolgár és litván koprodukcióban készült, Miroslav Mogorović szerint ez az alkotás egyfajta kordokumentumnak is számít – művészi megközelítéssel –, mert egy jó ideje fennálló helyzetről szól, amely sehogy sem nyugszik.
A palicsi filmfesztivál másik nagy visszatérője Dietrich Brüggemann, akinek a Nem című filmjét a versenyprogramban láthattuk. Dietrich Brüggemann azért is számít kiemelkedőnek, mert a palicsi filmfesztiválon eddig minden filmjét bemutatták. A Nyári színpadon szerbül köszöntötte a nézőket, igaz, felolvasta a szöveget, de azt teljesen érthetően tette. A német rendezővel az újságírók is találkozhattak a hétfői sajtótájékoztatón:
– A palicsi filmfesztivál nagyon sokat jelent a számomra, és ami itt legjobban tetszik, az a már csaknem családias légkör. Egyre inkább híre megy annak, hogy noha egy kis fesztiválról van szó, más mint a többi, épp a laza, kellemes, barátságos hangulata miatt – emelte ki Dietrich Brüggemann.
A Párhuzamok és ütközések programrész Bolondok című lengyel filmjének a rendezője, Tomasz Wasilewski szintén nem ismeretlen a palicsi filmfesztivál közönsége számára. Korábban két filmjét is vetítették már. Most nem volt épp szerencséje, mert a film vetítése közben elment az áram, ezért a vetítést későbbre tették. Egy fesztiválon ilyesmi is előfordulhat, ezzel is számolni kell. Szintén ebben a programrészben láthattuk Maksym Nakonechny, ukrajnai rendező Butterfly Vision című filmjét, amelyre Cannes-ban is felfigyeltek. A rendező elmondása szerint a háborús traumákat és következményeket taglaló filmjét jól fogadták a kritikusok és a nézők is, annak ellenére, hogy fájdalmas témáról van szó. Amit külön kiemeltek, hogy a film elgondolkodtató, beszélgetéseket generál és vitákat vált ki.
A palicsi filmfesztivál vendége volt az új magyar filmekre irányuló programrészben vetített, A legjobb dolgokon bőgni kell című alkotás gyártásvezetője, Vodál Vera is. A film kapcsán arról beszélt, hogy a bemutató 2019-ben volt, de sajnos a legrosszabb időkben, a pandémiás 2020-ban vetítették, amikor a mozik hol működtek, hol nem, az első nemzetközi, határon túli bemutatása pedig Szarajevóban volt.
