A palicsi filmfesztivál már régóta nagy hangsúlyt fektet a magyar filmekre, az új magyar filmek programrész pedig alkalmat ad arra, hogy betekintést nyerjünk az újabb filmtermésbe, beleértve az elsőfilmesek debütáló alkotásait is. Ebben a programrészben láthattunk az aradi születésű Grosan Cristina A legjobb dolgokon bőgni kell című első nagyjátékfilmjét, amelynek a forgatókönyvét a főszereplővel, Rainer-Micsinyei Nórával írták. A film az Inkubátor Program keretében készült és mellékszerepben megjelenik benne Hernádi Judit, valamint Thuróczy Szabolcs is.
A palicsi filmfesztivál vendége Vodál Vera produkciós menedzser, illetve gyártásvezető volt, akivel a filmről és a filmkészítésről is beszélgettünk.
– Ez a film nem a nagyközönséghez szól, nem is zsánerfilm, nem is művészi alkotás. Valahol mindezek között helyezkedik el. 2019-ben forgattuk, 2020-ra tettük a bemutatóját, de ez ellehetetlenül a Covid miatt. Így több mint egy évig várt, ami nem jó egy filmnek. Nem jó az, ha a közönség nem láthatja. Számos nehézség után, a Szarajevói Filmfesztiválon volt az első nemzetközi vetítése, a világpremierje. Ami a mozikat illeti, nehezen oldódtak fel a szabályozások, a nézők lassan és óvatosan kezdtek visszatérni, és még mindig nem olyan, mint azelőtt. Végül az alkotás online filmes oldalra került és ott talált közönségre.
Vodál Verával Palicson beszélgettünk (Fotó: Lukács Melinda)
Mi jelentett kihívást a film elkészítésénél?
– A legnagyobb kihívás a költségvetés volt. A rendezőnőnek ez az első nagyjátékfilmje. A rizikó miatt ilyenkor nincs szó nagy pénzekről, a fiatal filmesek mégis kapnak lehetőséget, hogy megmutassák a tehetségüket. Magyarországon szinte lehetetlen nagyobb pénzekhez jutni művészibb játékfilmek elkészítéséhez, amelyek nem történelmi témájúak. Az Inkubátor Program viszont olyan, mint egy kis sziget. Nem csupán egy szűk kör dönt, hanem a szakmai zsűri mellett a közönség is szavazhat, hogy melyik öt filmterv valósuljon meg abban az évben. Úgyhogy egyrészt nincs könnyű dolgunk, másrészt viszont jó az, hogy kicsit vissza lehet térni a régi típusú filmkészítéshez. Nehézséget okoz az is, hogy mivel sok európai és amerikai produkció forog Magyarországon, ezért a filmszakma dolgozóinak nagyon elszálltak a bérigényei és minden egyéb igényei. Elég nehéz rávenni őket arra, hogy egy inkubátor filmen dolgozzanak alacsony bérért. Némileg viszont mégis kialakult egyfajta szokásként, hogy a filmesek két nagy nemzetközi produkció között, bevállalnak évi egy-két inkubátor filmet. Tulajdonképpen ezt szeretik is, mert végre nem egy úgymond szervizmunkát látnak el, hanem magyar filmen dolgozhatnak. Ami a mi filmünket illeti, meg kellett futni az elején a kötelező köröket, de utána egy nagyon jó hangulatú forgatás volt. A rendező és a főszereplő is nagyon kedvesek, az ujjaik köré csavarták a stábot. Akik az első napokban a túlóra, az ebéd, meg minden más miatt problémáztak, azok a forgatás végére teljesen megenyhültek. Mindenki odáig volt és nagy lelkesedéssel készítette ezt a filmet. Úgy dolgoztunk rajta, mint egy nagy család. Mindannyian azon voltunk, hogy minél jobb legyen és apait-anyait beleadtunk. Tényleg nagyon jó élmény volt ez a forgatás.
Egyáltalán mi a produkciós menedzser feladata? Mióta foglalkozik ezzel?
– Több mint tíz éve dolgozok gyártásvezetőként, az elején még volt mellette másik állásom és kisfilmekkel foglalkoztam. Grosan Cristinával is így találkoztunk, egyik kisfilmjének voltam a gyártásvezetője. Azután megint engem akart. Ez nem tipikus, mert a rendező nem igazán szól bele abba, hogy ki legyen a gyártásvezető, de ő mégis ragaszkodott hozzá, hogy velem dolgozzon, és ez így is történt. A filmezésnél szinte minden a gyártásvezető feladata, a mindennapok leszervezése, ami a stábtagokat, a helyszínt, a körülményeket illeti, legyen étel, áram, technika, lámpa, kamera, és így tovább. Megbeszélni minden részleggel, hogy mik az igényeik, mindemellett pedig a költségvetés felállítása és betartása. Gyakorlatilag minden, ami nem a kamerák előtt történik, az a gyártásvezető feladata. Ami a kamerák előtt történik, az pedig az első asszisztensé.
A gyártásvezetői szakmában mennyiben vannak jelen a nők?
– Az egész filmgyártást a férfidominancia jellemzi, de ez átalakulóban van, a mi stábunkban túlnyomórészt nők voltak. A gyártásvezetők közt is egyre több a nő, de még mindig több a férfi. Az operatőri szakmában látom még azt, hogy mind több nő próbál érvényesülni. Alapvetően viszont férfiakat kell irányítani. Túlnyomótöbbségben férfi operatőrt, férfi fókuszhúzót, férfi fővilágosítót kell meggyőzni arról, hogy érdemes rám hallgatni, mert egy csapatban játsszunk. Nem mindig könnyű a stábtagokkal megértetni, hogy a gyártásvezető nem ellenük van. Nekem ez az első, valahogy elérnem azt, hogy úgymond összekovácsoljam a csapatot. Mindenkinek világos legyen, hogy azért dolgozunk, hogy ez a film létrejöjjön. Nekem is érdekem az, hogy minél jobb legyen a film, minél többet kihozzunk a rendelkezésre álló forrásokból. Ezeket a csatákat meg kell vívni, de úgy látom, hogy ebből egyre inkább a nők is kiveszik a részüket. Egyre több a női gyártásvezető és producer is.
Várhatóan együttműködik még Grosan Cristinával?
– Remélem igen. Ő most a második filmjét cseh koprodukcióban készítette, cseh forgatókönyvíróval írta a szöveget, Csehországban forgatták, magyar operatőrrel, és Olaszországban foglalkoztak a hang- és fényutómunkákkal. Ez egy abszolút nemzetközi produkció, ő viszont egy nemzetközi rendező. Szerintem megtalálja a maga útját, készít majd filmeket, még ha nem is magyar költségvetésekből.
Nyitókép: Vodál Verával Palicson beszélgettünk (Fotó: Lukács Melinda)
