Az Ethnokor együttes 1995-ben alakult. Annak ellenére, hogy a zenekar életében voltak kisebb-nagyobb megszakítások és tagcserék, mégis mindvégig igyekeztek a megkezdett úton tovább haladni, hogy életben tartsák a rájuk oly jellemző zenei világot. Az utóbbi időben újra maximális gőzerővel zenélnek, méghozzá egy teljesen új felállásban. Ennek, és az együttes lemezkiadása 25 éves jubileumának apropóján a múlt hónapban Magyarkanizsán mutatták be legújabb tematikus koncertjüket. Ez egy balladaest volt, Barbár mesék címmel, mely a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla-programjának pályázatával valósult meg. A jelenlegi négyes felállás olyan jeles zenészekből áll, mint a magyarországi Franczia Dániel, aki keretdobon, kannán és tapánon is játszik, és kiváló ismerője ezeknek az aszimmetrikus, páratlan ritmusoknak, a szabadkai Balša Pešikan, aki macedón tamburán és hegedűn jeleskedik, Miroslav Jovančić hegedűn, valamint Bakos Árpád kobzán, furulyán és tamburán játszik. Emellett mivel Bakos Árpád mindig is szívén viselte a gyermekek zenei nevelését, így ugyanennek a pályázatnak a keretében nemrégiben Réka lánya segítségével megszerveztek két hangszerbemutatót is Topolyán és Magyarkanizsán.
A tematikus estről és az új összeállításról a csantavéri Bakos Árpáddal, az együttes egyik alapító tagjával beszélgettünk.
– A jubileumunk kapcsán szerettünk volna új dalokkal előállni. Így adta magát egy balladaest. E műfaj köré szedegettük össze a dalokat, ami bevallom, elég hosszú előkészületet igényelt. Közel egy év telt el, mire összeállt a koncerten hallható zenei anyag. A ballada, mint műfaj, sűrített cselekménye és építkezése folytán nagyobb részt tragikus hangvételű. Vegyük csak példának a műfaji jegyeit: a falba épített asszony tragikus történetét, a halálra táncoltatott lány esetét, a három árva balladáját vagy éppen a halálra hurcolt lány tragédiáját. De sorolhatnám még tovább is. Ezek a dalok így egyben elbeszélő énekek is. Akár a keleti énekmondók, úgy kellene nekünk is előadni ezeket a dalokat. Egyik másik akár 25 versszakból is áll, mint például a Kőműves Kelemenné balladája. Ezzel kiállni a színpadra igen nehéz feladat, nemcsak az előadónak, hanem a hallgatónak is. Ezért is tartott olyan sokáig a keresés, míg megtaláltuk a dalokhoz tartozó előadásmódot és formát. A közönség reakciója alapján azonban azt kell mondanom, hogy jó munkát végeztünk és tetszett nekik a balladaest – emelte ki Bakos Árpád, majd hozzátette:
– Mi a dalokat szabadon formáljuk. Van arra is példa, hogy koncert közben változik meg egy-egy dal szerkezete. Szóval elég lazán kezeljük, sok improvizációval és rögtönzéssel. Én kortárs népzenének hívom, pontosan azért, mert a dallamok habár régiek, mégis frissen és eleven tűzzel szólalnak meg. A szövegeken nemigen változtatunk, de a ritmusvilágon, a harmonizáción már annál inkább. Ettől lesz még élőbb és átütő erejű a zene, amit játszunk. Talán ebben van a zenekar titka és egyben varázsa is – emelte ki beszélgetőtársunk.
– Sajnos a fellépéseink száma itthon egyre kevesebb, ugyanis úgy tapasztaljuk, hogy kevés az alkalom a nép- vagy folkzenével foglalkozó együttesek megmutatkozására. Bár én azt gondolom, hogy lenne igény rá. Egy fontos dolgot viszont figyelembe kell vennünk: hogyha elhanyagoljuk ezt a szegletét a kultúránknak, főleg a néphagyományokhoz közel álló részét, nagyon nagy hibát követünk el. Ehhez kapcsolódva említeném meg, hogy nagy örömünkre, két hete felléphettünk Székelyudvarhelyen, a Míves Emberek Sokadalmán. Azt kell mondanom, hogy a közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a koncertet. Ezúttal köszönetet kell mondanom a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek, hogy lehetőségeihez mérten segítettek bennünket abban, hogy eljussunk Erdélybe. A nyáron vár még egy fontos munka ránk. Jövő héten Bakonybélbe megyünk, ahol az ottani Szent Maurícius-kórussal egy közös műsort állítunk össze. Kodály Zoltán annak idején gyűjtött ebben a faluban. Ezekből a dalokból választottam ki néhányat és dolgoztam fel kórusra. Ezeket fogjuk előadni a kórussal együtt a jövő vasárnap. Ezt követően várjuk az októbert, amikor is Gyimesközéplokra (Romániába) utazunk. Egyikünk sem járt még arra, így már izgatottan tervezzük az utazást. Közben itt-ott lesz még egy-két fellépés, és aztán meglátjuk, az év vége hogyan fog záródni – mondta beszélgetőtársunk.
