December elseje és negyedike között tartották meg a 9. Be:femon Óbecsei Monodráma Fesztivált az óbecsei Városi Színházban. Az idei fesztiválon hat monodrámát láthatott a közönség. Béres Márta és Nika Ivančić kapták a legjobb monodrámának járó díjat, a közönség értékelése alapján pedig a Münchausen című előadás kapta a legnagyobb osztályzatot.
A fesztiváli programban elsőként szerepelt monodráma Vilim Matula horvát színész Münchausen című előadása volt, ezt követte Nika Ivančić horvát színésznő Kabare Valeska című monodrámája. A közönség láthatta Mladen Vuković hazai színész Kockar című előadását és Јugoslav Krajnov újvidéki színész Čaj sa Kublaj-kanom című monodrámáját is. A 9. Be:femont Vesna Tominac Matačić horvát színésznő Ja koja imam nevinije ruke című monodrámája zárta. Az idei rendezvény egyetlen magyar produkcióját, Béres Márta One Girl Show-ját a fesztivál harmadik napján tekinthették meg az érdeklődők. Az előadást Urbán András rendezte.
A Béres Márta One Girl Show idén éppen tízéves, 2011-ben játszottad először ezt a monodrámát. Bizonyára vannak élethelyzetek, amelyek megváltoztak az elmúlt évek során. Mennyire hatott ez ki az előadás módjára, mennyire befolyásolta a monodrámát?
– Épp emiatt nagyon nagy kihívás számomra. Időközben született két gyerekem, túl vagyok egy váláson, van egy új, jól működő kapcsolatom, és azóta szabadúszó lettem. Rengeteg dolog belefért ebbe a tíz évbe. Máshogyan tekintek a szakmámra is, mást tekintek célnak, mint tíz évvel ezelőtt. Minden egyes alkalommal azon gondolkodom, hogy ezt most át kellene-e formálnom, persze vannak az előadásban improvizációk és nagyon függ a közönség hangulatától is. Olyan jó magamat emlékeztetni, hogy igen, itt jártam tíz évvel ezelőtt. Ritkán játszom most már ezt az előadást, ez volt a 93. alkalom. Azt gondolom, hogy sokszor az embernek a vágyai, az álmai többet elárulnak róla, mint a tények, amiket közöl az életéről. Nem is fontos azzal foglalkozni, hogy mi az én történetem és mi igaz ebből, mert az előadás nagyon sokat mond egy ma 37 éves nő életéről és világlátásáról.
Mekkora kihívást jelent egy színész számára a monodráma?
– Monodráma és monodráma között is van különbség. A legnagyobb tévhit vele kapcsolatban, hogy egy holt műfaj, ahol az ember elővesz egy híres, régen élt személyt és nagyon szépen eljátssza az ő életét. Volt szerencsém tavaly ugyanezen a fesztiválon zsűrizni és láttam egy fantasztikus monodrámát. Akkor értettem meg, hogy sokkal szélesebb az a skála, amit a monodráma felölelhet, mint amit mi általában gondolunk róla. Úgy kéne tekintenünk a monodrámára, mint önmagunk felfedezésére, mint egy adott témának a kibányászására.
Előadás közben többször megszólítod a közönséget, az egyik néző bekapcsolódott a párbeszédbe. Az előadásnak ez a célja, hogy megszólaltasd a nézőket vagy véletlenül alakult így?
– Legtöbb esetben nem szólal meg a közönség. Ezt a monodrámát játszom szerb nyelven is és nagyon érdekes, hogy a szerb közönség sokkal aktívabb, többen bekiabálnak, nevetnek, a magyar előadásnál viszont mintha máshova helyeződne a hangsúly. Előfordult már, hogy az egyik néző feljött a színpadra. Nagyon szeretem az ilyen helyzeteket, amikor hirtelen kell reagálni arra, amire nem voltam felkészülve.
