A csantavéri Bakos Réka néprajz szakos mesterhallgató, népdalénekes, tehetséges és lelkes kutató a közelmúltban részt vett a budapesti Magyarságkutató Intézet és az Anyanyelvápolók Szövetsége által Családi hagyományaink címmel meghirdetett pályázatán, amelyen többek között a nemzeti önazonosságunk és a helyi identitás erősítése volt a kiemelt szempont. Összesen 59 Kárpát-medencei pályázó vett részt, Székelyföldtől Délvidékig. A pályázat kiírói olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogyan őrizhetjük meg az anyanyelvjárásainkat, hogyan gazdagítják a nyelvjárások a mai magyar köznyelvet, mi a magyar nyelvjárások szerepe nemzeti identitásunk megőrzésében. Réka is elküldte a pályázatát, amelyben a bácskai nyelvjárást állította kutatásának középpontjába. A munkájával harmadik helyezést ért el.
Réka Csantavérről indult el a nagyvilágba valóra váltani az álmait. Először a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karra esett a választása, tanulmányai ugyan félúton megszakadtak, de itt ismerkedett meg kicsit részletesebben a néprajz fogalmával. Elmondása szerint dr. Raffai Judit tanárnő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a néprajzos hivatást válassza, és az ő közreműködésével, illetve az ő hatására esett Rékának a választása a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemre, ahol néprajz szakos hallgató lett. Idén nyáron fejezte be az alapképzést, majd ősztől kezdte el a mesterképzést Szegeden. Az egyetemi évei alatt népi éneket is tanult a Kolozsváron működtetett Kallós Népzene Iskolában.
– Édesapám Bakos Árpád zenész. A mi családunkban a zene nem áll messze tőlünk. Kiskorom óta szerves része az életünknek. Édesapám nagyon boldog volt, mikor néprajz szakos hallgató lettem, és most még boldogabb, hogy az éneklés mellett is letettem a voksom. Gyermekkoromban sokat énekelt nekem és különféle zenei stílusok világába is betekintést nyújtott. Fontosnak tartom, hogy ne szűküljön be a látókörünk, hanem engedjünk be új dolgokat is, legyen szó bármiről – hangsúlyozta Réka. Az is elárulta, hogy első körben az édesapjával kezdett el énekelni, és még a mai napig is együtt zenélnek, illetve lépnek fel akár itthon, akár külföldön. Réka nemrégiben három nagyon tehetséges középiskolás csantavéri fiúval alakított egy zenekart, amely a Móva elnevezést kapta.
A Magyarságkutató Intézet és az Anyanyelvápolók Szövetsége pályázatára készített kutatás kapcsán elmondta: – Egy levélből értesültem a pályázatról, melynek célja a különböző területek, tájegységek nyelvjárási formáinak megőrzése. Pályázatom a csantavéri roma hagyományokról, hiedelmekről szólt. A nyelvjárásuk körvonalazódása mellett a szokásokat is érintettem. Fontosnak tartom azt, hogy senki ne szégyellje a nyelvjárását, hiszen éppen ettől válik a nyelv igazán sajátossá, egyedivé és izgalmassá – hangsúlyozta Réka, s mint kiemelte, próbálja megtalálni a helyét a néprajz világában.
– Az Al-Duna etnográfiai-nyelvészeti kutatóműhely tagja vagyok, mely dr. Raffai Judit tanárnő kezdeményezése által mintegy öt éve együttműködő csapatból alakult ki. A tanárnő és Fehér Viktor néprajzkutatók vezetésével etnográfiai gyűjtőmunkát végeztünk Székelykevén – tudtuk meg tőle.
Rövidebb terepmunkák során néprajzi, nyelvészeti és művelődéstörténeti kutatásokat végeztek. Ennek során interjúkat készítettek, majd digitalizálták a családi fényképanyagokat, s ennek eredményeképp született egy kiállítás, emellett folyamatban van egy tanulmánykötet is. A kutatás során a fotózás iránti szenvedélyét is fel tudta használni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az adai Szarvas Gábor Könyvtár által tavaly meghirdetett fotópályázaton a harmadik díjat Bakos Rékának ítélte oda a zsűri. A pályázat A fekete-fehér kép mágiája címet kapta, amely egyáltalán nem áll távol beszélgetőtársunktól, aki elmondta, hogy legtöbbször fekete-fehér képeket készít és kedvence a portréfotózás. E pályázatra is olyan idős emberek fotóit küldte el, akik a gyűjtési munkája során beengedték az otthonukba, és röviden elmesélték neki az élettörténetüket. Szerinte az egyik legfontosabb tényező az, hogy kíváncsinak és érdeklődőnek kell maradni, és nem szabad elkeseredni, hogy ha véletlenül nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettük volna. Pozitív személyiségnek tartja magát, ezáltal igyekszik mindenben meglátni a jót. Számára az élet nagyon fontos kiegészítője, illetőleg velejárója a humor.
A rendezvények, fellépések közül, amely mindig is közel állt hozzá és az édesapjához, azt emelné ki, amely Kovács Norbert barátságán alapszik, aki Veszprém mellett egy Kiscsősz nevezetű faluban él, ahol már évek óta megrendezi a Kiscsőszi Pajtafesztivált. Itt több módon is megjelenik a népzenének, a néprajznak a kultúrája, legyen szó néptáncról, kiállításról, szellemi, tárgyi kulturális örökségek bemutatásáról. Réka úgy érzi, hogy e fesztiválra ők már szinte családtagként járnak fellépni.
Természetesen kitértünk azokra a dalokra is, amelyek közel állnak a szívéhez. – Az egyik örökös kedvenc dalom Kallós Zoltán gyűjtéséből a Hallod-e Te, szelídecske című népdal, illetve a Fordulj kedves lovam szintén Kallós Zoltántól. Szeretek énekelni, szeretem azt az életérzést, ami az énekléssel jár, és még ha ki is állhatok a színpadra, már az egy nagy elismerés számomra – vallja, s hozzáteszi:
– Én nagyon szeretem Vajdaságot, és a kedves kis falumat, Csantavért is. Fontosnak tartom, hogy megtaláljuk a saját falunkban, városunkban a szépet. Szeretném megmutatni másoknak is akár Csantavért, akár más környező települést, rávilágítani a szépségekre, a kuriózumokra. Bácska és Bánát gyönyörű hely. Engem mindig is sok minden fog ide kötni, és nem is szeretnék távol élni tőle.
