Fejős Csilla neve nekem egyet jelent az eleganciával, alapos felkészüléssel, széleskörű tudással. Számos értékes portréfilm alkotójaként tartjuk számon, most pedig rendezőként a dokumentumfilmek világába hívta kalandozásra a magyarkanizsai Művészetek Házában a szép számban megjelent közönséget. A Cinema Filmműhely szervezésében mutattak be három olyan dokumentumfilmet, amelyek megtekintése igazi katartikus élményt nyújtott. Az operatőrök: Csubrilo Zoltán, Kovács Róbert, a vágó Masa Attila, a narrátor Hajdú Tamás, a producer pedig Iván Attila volt.
Az alkotógárda olyan színvonalas filmeket tárt elénk, amelyek bárhol megállnák a helyüket, a legnagyobb mozikban is. Az pedig, hogy a saját környezetünkben lévő csodákra hívja fel a figyelmet, még értékesebbé teszi. A nagy sikerű bemutató után Fejős Csillával beszélgettünk arról, hogy miért épp a szerémi borvidéket, az aracsi pusztatemplomot és a bácsi lovagvárat választották filmtémaként.
Nagyon régóta várok ilyen élményre és ritkán van alkalmam olyan filmeket látni, amiktől elerednek a könnyeim. Ezek szinte irodalmi művek a vásznon. Törekedtél arra, hogy más szemszögből mutasd meg ezeket a helyeket?
– Többször azon töprengtem, hogyan tudok majd kilépni a megszokottból, mi újat, formabontót tudok mondani, alkotni. Amikor dolgozom, a saját szememmel látok. És vannak pillanatok, amikor a dolgok csak megszületnek, önmagukat alkotják meg, és nem tudjuk hirtelen, mi is történt velünk. Mindhárom téma igen terjedelmes. Ezért is igényelt egyre mélyebb felkészülést. Kimerítőbb tudás és tájékozottság megszerzését a begyűjtött szakirodalomból. A felvett anyagban olykor nehéz volt számomra megtalálni a kellő kötést, az összefüggéseket a nyersanyag szövetrészei között. A történetfűzés, sok esetben narrációkkal megtámasztva alkotja a film elbeszélő részét. A film – a kaleidoszkópba elhelyezett képek ihletései, a légi felvételek, a szereplők vallomásai, reflektálása, a narrációba beleszőtt mondák, Bicskei Zoltán Álom hava c. filmdrámájából felhasznált részlete, Bakos Árpád filmekhez komponált zenéje és még sorolhatnám, a sokarcú, sokágú megközelítésnek hódol, úgy érzem, változó képet mutat. Az aracsi pusztatemplomról szóló filmben a művészettörténetre helyeztem a hangsúlyt. Megpróbáltam megmutatni a vajdasági magyar emberek ide visszatérő, erőt, védelmet meríteni igyekvő törekvéseit. A filmben Micsik Béla hitoktató ezt mondja: „Ez az aracsi pusztatemplom olyan pont nekünk, alföldieknek, vajdaságiaknak, ami messziről látszik. Ha közeledsz, már látszik, ha itt vagy, nagy, ha haza mész, ott marad a lelkedben.” Következő filmünkben a bácsi királyi és érseki lovagvár és izgalmas történetével egybeforrt ferences rendi templom és kolostor históriáját villantottuk fel. Harmadik dokumentumfilmünk a szerémi borvidékre és annak magyar borászaira kívánja ráirányítani a közönség figyelmét. Sagmeister Ernő azt vallja: „Nem az a célunk, ami másoknak van, mi Szerémséget akarjuk létrehozni.” Maurer Oszkár kiemeli: „Szabad rácsodálkozni arra a helyre, ahol élünk, és picit dolgunk és kötelességünk tenni azért, hogy ez a hely ne kerüljön ebek harmincadjára. Megmaradjon egy éltető, termékeny helynek, aminek volt múltja, van jelene és lesz jövője.
Hagytad, hogy az érzéseid vigyenek?
– Persze! Én elég lírai alkat vagyok, és arra törekedtem, hogy a filmnek is legyen egy olyan vonulata, ami lírai. Körülöttem forgatókönyvek vázlatai, de én belső világomban révedek el és keresgélek, és elcsatangolok az asszociációk között. Tudod, az előre megtervezett szinopszis nem használható fel teljes egészében. A forgatás alatti rögtönzés változtatott a dokumentumfilm kimenetelén. A rendezői elképzelés mentén rugalmasan kellett alkalmazkodni az élet adta fordulatokhoz.
A helyszíneken egy érzet, egy elhangzott gondolat, egy hangulat megindított bennem valamit, és vitt magával. Néha meg a film szereplőinek belső világából csenek, innen egy kis rejtélyt, onnan egy szeletnyi tudást. Ez az a pillanat, amikor minden összejön, és emelkedett és rendezett lesz egyben. A film hol lírai, hol dokumentáris síkon egyensúlyoz. Ugyan ismeretterjesztő filmekről van szó, de nagyobb hatókörűeknek szánjuk őket, a prózaiság mellett mágikusabbnak. Valkay Zoltán építésztörténész jegyzi meg a filmben az aracsi pusztatemplomról: „Ezek a helyek mindig a Világ közepét képviselik, Ég és Föld egyesítését. Az ember pedig létra az Ég és Föld között.”
Úgy érzem, ha megérinti az embereket, katarzist élsz át, akkor jó az a film.
A katarzis megvolt… Azt éreztem, hogy hatalmas tudásanyag átadása mellett átsüt a Fejős Csillá-s hangulat.
– Ezt a nézőnek kell átélnie. Egy filmbemutatón én is én felfokozott állapotban vagyok. A premiereket valamennyi filmes alkotó ünnepként éli meg. Ilyenkor más tüzek égnek, annál jobb érzés nincs, mint amikor a nézők keze összecsattan.
Volt… Miért épp ezt a három témát választottad?
– A magyar Agrárminisztérium Hungarikum Bizottságánál pályáztam, ami irányt szabott. Szeretek feladatot kapni. Az izgalmas az egészben, hogy honnan hová jutok el. Arra lettem figyelmes, hogy mi, vajdasági emberek egyre nagyobb érdeklődéssel fordulunk a középkori épített örökségünk, illetve természeti környezetünk felé. A romjaiban is csodálatos épületek nem csak kő meg tégla, a réges-régi épületek ellenálltak a századoknak. A múlt csodálatos ékszerei kincseket rejtegetnek magukban, amiket ki kellene bányásznunk, mert a jövőnk függ tőle. A rejtett részletek pedig újabb megválaszolandó kérdéseket vetnek fel. Szerémség földrajza, múltja, bortörténeti szemszögből érdekelt.
Mi lesz a filmek sorsa, hol lehet majd látni ezeket?
– Zomborban, a Polgári Kaszinóban terveznek egy filmbemutatót, de szívesen elvinnénk Szerémségbe, Törökbecsére és ahová meghívnak bennünket. Szeretnénk fesztiválokon is megmérettetni.
