A Vajdasági Hivatásos Színházak 70. Fesztiválja keretében (amely online felületen is kísérhető) szombaton 19 órakor kis számú közönség élőben láthatja az Újvidéki Színházban a remek társulat Anna Karenina c. sikeres, több díjjal értékelt produkcióját. Dejan Projkovszki m. v. rendezésében, és ezúttal új Annával a címszerepben. Az előadást a napokban ilyen „felállásban” két alkalommal megtekinthette a székvárosi közönség egy csoportja.
A korábbi Anna – Béres Márta alakításában –, ahogy egy szakmabeli megfogalmazta: sodró volt, elbűvölő, sokarcú, boldog és szenvedő, féltékenykedő, rajongón semmi reálissal nem törődő, megalázott. Fülöp Tímea, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház tehetséges fiatal színésznője, amikor vállalta, hogy beugrik a Lev Nikolaj Tolsztoj híres regényének címszerepébe, nagy feladatot vállalt. – Amikor Venczel Valentin igazgató felkért erre a szerepre, mivel Béres Márta szülési szabadságon van, majdnem egy hónap volt a próbáig. A járványügyi helyzet miatt tolódott kétszer a próbafolyamat az Újvidéki Színház színészeivel. Laza öt-hat nap lett volna Projkovszki rendezővel. Végül ez két napra rövidült, mert bemutatóm volt – mondta Fülöp Tímea.
„Te érezd magad jól a szerepben”
– A felkészülésben segített Béres Márta kolléganő, a korábbi Anna Karenina. Bármi kérdésem volt az előadás videóanyagával kapcsolatban, telefonon megbeszéltük. Elég nehéz volt úgy tanulnom a szerepet, partner nélkül. Ezért telefonra felvettem másoknak a hangját, szövegét. Szabadidőmben ezt hallgattam, így rögzült, de teljesen más volt, mint minden, amikor először felléptem a színpadra: kisebbnek tűnt a tér, az ajtó... A kollégák azonban bámulatosan segítőkészek voltak, nyugtattak: megismételjük, összemondjuk a szöveget. Nagyon finom, apró utasításokat adtak, ezzel segítettek a pontosságra törekvésemben, hogy aztán kiengedjem az érzelmeket. Így a velük való két napi próba alatt összeraktuk az előadást.
Nem volt megkötve az, hogyan alakítsam Anna szerepét. Csak azt beszéltük meg, honnan hová kell jutnom a színpadon, érzelmileg honnan indulok, és mi a tetőfoka a szerepemnek. Ezt elmagyarázta a rendező. Márta a telefonbeszélgetéseink során kiemelte, két teljesen különböző karakterű személyek vagyunk, és a szerepet is így, ennek fényében kell felépíteni. A kollégák mondták, teljesen más vele és teljesen más velem játszani, mert más energiákat mozgatunk meg, és ők máshogy reagálnak a színpadon.
Viszonylag kevés harminc éven aluli színésznő játssza Anna Karenina szerepét. Érzelmileg nagyon megfogott, hogy ő végig két síkon mozog: nem akar megválni a családjától, a fiától, de iszonyatosan szerelmes, borzasztó szenvedélyt érez Vronszkij iránt, és szenved. A kétfajta érzelem és elszakadásra való kényszer miatt. A legnehezebb volt megfogni a két vonalat: a szenvedélyt Vronszkij iránt és a szeretetet a fia iránt. A Vronszkij iránti féltékenység, ami megjelenik Annánál, maga az ördög, amely sok kapcsolatot megront.
Anna a társadalom és mindenki más szempontjából is iszonyú helyzetbe került. És nagyon szomorú, hogy a pici lányát, Vronszkij lányát, akit megszült, már nem is említi. Mintha tudta volna, érezte volna, hogyha ebbe a kapcsolatba belemegy, ez lesz a vége. Mégis vállalta. Belekerült az ördögi körbe, amiből nincs kiút. Érezte, hogy az egésznek nincs semmi értelme. Minden csak szenvedés.
Áldás a színésznek ilyen szenvedélyes, szenvedő szerepet játszani. A rendező biztatott: „Ne figyelj a közönségre, ne figyelj másra, éld át a szerepet, te érezd jól magad benne.” Kétnapi közös próba után egy bemutatót megtartani nagyon furcsa és kemény dolog, de gondolom, az elkövetkezőkben ez a szerep még finomodni, érni fog.
Fatális vonzalmak tragédiája
Mészáros Árpád: – Széles skálán mozog Vronszkij érzelmi amplitúdója. Sokat foglalkoztunk magával a szöveggel. Mi, színészek a rendezővel oldalról oldalra haladva élvezettel olvastuk a regényt. Megbeszéltük, melyik részt tartjuk meg, és Lénárt Róbert volt az, aki gyorsan leírta, amit diktáltunk.
A darab súlyos érzelmekről szól, fatális vonzalmakról, szenvedélyekről. A próbafolyamatban is ebből indultunk ki. A szélsőséges érzelmi megnyilvánulások valójában nehezen születnek meg. De annyit beszéltünk róluk a majd egy hónapig tartó élvezetes adaptáció során, hogy amikor a rendezővel való megbeszélés után a színpadra léptünk, mindenkinél a játék íve magától, szépen alakult egy-egy jelenetben.
Második alkalommal dolgoztam macedón rendezővel. Annyira együttéreznek a színésszel, tudnak a vele bánni, hogy először is, most is élvezet volt a munka. Vronszkij, akit alakítok, valójában nem tudta felbecsülni, hogy Anna házasságtörésével milyen lavina fog elindulni, nem gondolt a házasságtörés következményeire. A szenvedély elragadta Annát is, őt is. Lépésről lépésre közeledtek a tragédia felé. Vronszkij számára ez mindenképpen a felnőtté, férfivá válás folyamata, egy tragikus csattanóval a végén. Nem tudom, ezután hogyan élhet tovább.
Öröm mind a két Annával játszani
Német Attila: – Karenin igen összetett szerepét kihívás megformálni, közben meg is szerettem, élvezettel játszom. Az Anna Karenina volt az utolsó produkció, amely a járvány előtt született, és nem is futotta ki magát. Sajnálom, hogy kevesen nézhetik meg egyszerre. Jó a közönség, és ilyen darabnál segít, mert érezzük, hogy velünk van.
Az „új feleségemben” (a korábbi színpadi feleségem, Béres Márta megszülte második gyermekét) kaptam egy szinte tökéletes Annát. Öröm mind a kettőjükkel játszani. László Judit Darja/Dolly szerepébe beugrott Crnkovity Gabriella. Izgalmas volt újra a felkészülés a Macedóniából jött rendezővel, úgy éreztük, ez is valójában egy bemutató volt.
A szereppel talán úgy van a színész, mint az ember a biciklizéssel. Ha egyszer megtanulja, akkor mindig tudja. Az időbeli kiesés után sem vesztek el az érzelmek. Nem volt gondunk visszaidézni a jeleneteket a rendező pontos utasításai alapján, amelyet a szerepek kidolgozásakor kaptunk. Huszonöt évi pályafutásom során Dejan Projkovszki a legjobb rendező, akivel dolgoztam. Egyetértettünk abban, ahogy megpróbálta lefesteni nekünk a szereplők érzelmi világát. Alekszej Karenin nagyon makacs, pragmatikus férfi, a szabályaival, ezekhez tartja magát. Reményt látok a darab utolsó képében. Anna meghal, de azok az emberek, akik ott állnak a fák között, a jövőbe néznek. A rendezői elgondolás alapján a fiammal ott állunk ketten, és ott van még Annának a kislánya, aki új élet, új remény. Így nem az abszolút tragédiába torkollik az előadás, hanem pici reményt ad a jövő szempontjából – mondta Német Attila.
Akik látták korábban Béres Márta átélt Anna Karenina-alakítását, vastapssal és szakma díjjal jutalmazták. A tehetséges Fülöp Tímea hitelesen tárta fel Anna lelki küzdelmeit – amelyeket feleségként a kényszeredett szeretkezés terén, anyaként a gyermekért harcolva, házasságtörő asszonyként pedig szerelme megtartásáért harcolva átélt. Német Attila mély, aprólékosan kidolgozott játékát egyes szakmabeliek és a közönségben ülők kiválónak értékelték. Olyan sokoldalú volt Karenin szerepében. A sivár hivatalnoki, törtető lelkületében, a formaságokra oly aggódóan odafigyelő, de megalázkodni, megbocsátani sokáig nem tudó, majd sértettségében elforduló, nagyon összetett személyiségű, a formaságoknak élő, tulajdonképpen kis kaliberű, de nagy sikerpályát befutott emberként. Annán kívül sokaknak ő tetszett a legjobban. Meg tudott mutatkozni a maga férfi nyomorúságában.
Megdöbbentően hiteles volt Pongó Gábor Levin megformálása, ahogy valaki fogalmazott: könnyed természetességgel szinte együtt élt a szerepével. Mészáros Árpád az alkatilag hozzá illő Vronszkij szerepét egyre jobban átélte, noha egyesek több szerelmi túlfűtöttséget vártak el tőle.
Ezúttal is nemcsak az előadás kiváló rendezése, a színészgárda csodálatos összjátéka hagyott mély nyomot egy-egy néző világában, hanem a látványos díszlet, a korcsolyázó jelenet, a báli jelenet, az ezer felé nyíló, csukódó ajtók rengeteg lehetőségre adtak alkalmat. Az előadás témája nem egy adott korhoz köthető, mindig lesz aktualitása.
