Bálint Sándor Lélekharang című könyve a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában – a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi-Nemzeti Közösségi Titkárság támogatásával jelent meg a napokban. A szerző e kötete a Magyar Szóban az 1980-as évektől egészen 2019 év végéig megjelent vagy éppen különböző okokból meg nem jelent kéziratait, cikkeit, vezércikkeit, karcolatait, a népességfogyatkozással kapcsolatos alapos elemzéseit, szülőfaluja iránti ragaszkodással teli írásait, erdélyi úti jegyzeteit gyűjti egybe.
A szerző hosszú évekig volt a Magyar Szó igazgatója, fő- és felelős szerkesztője, a Kilátó című kulturális és irodalmi melléklet vezetője, s mint ilyen, természetesen részt vett – éppen a legnehezebb időszakban a vajdasági magyarság elüldözése elleni küzdelemben, s az egyetlen napilapunk megmaradásáért folytatott politikai, társadalmi és gazdasági csatározásokban, ugyanakkor újságírói munkássága is figyelemre méltó. Lélekharang című kötetében megjelent írásai erről az emlékezetes küzdelemről (is) szólnak.
E könyv egy nagyon bonyolult korszak emlékeinek, sokszor reménytelennek tűnő szellemi és gazdasági erőfeszítéseinek hiteles fölidézésén túl segítségére lehet, hasznos tanulságul szolgálhat a kisközösségünk sorsáért aggódóknak, e közösségünkért cselekedni is szándékozóknak. Mert nem csak lélekharangjaink vannak, amelyek a „meg nem született gyermekekért, az elvándorlókért és értünk, itt maradottakért” szólnak – vannak nekünk haza hívó harangjaink is (ahogyan egyik írása címében Bálint Sándor mondja), amelyek a kötet mottójául választott Ady-idézet értelmében a bennünk rejtőző szép ország megtartására és fölemelésére szólítanak minket. Mármint azokat, akiknek még jelent valamit a harangszó – írja a könyvről szóló ajánlásában Dudás Károly.