Kilencvenedik születésnapja előtt pár nappal elhunyt Bela Duranci neves művészettörténész.
1931. július 5-én született Bácson. A gimnáziumot Zomborban és Szabadkán fejezte be, majd a belgrádi Bölcsészettudományi Karon szerzett művészettörténészi oklevelet. 1969-től a szabadkai Városi Múzeum művészettörténésze, a Képzőművészeti Találkozó, a szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa volt. 1972-ben a Szabadka festészete 1945–1970 című tárlat megrendezője, 1973-ban kezdeményezte a vajdasági magyar képzőművészek állandó tárlatának megnyitását. 1961-től közlik képzőművészeti kritikáit (kb. ötszáz írása jelent meg); 1977-től a Híd folyóirat állandó képzőművészeti kritikusa volt. A jugoszláviai és magyarországi művészettörténeti tanácskozások rendszeres résztvevője. Szakterülete Vajdaság képzőművészete és építészete – kiemelten a szecessziós építészet –, a művésztelepek munkája.
Főbb művei: A két Pechán [Bordás Győzővel] Újvidék, 1982, A vajdasági építészeti szecesszió, Újvidék, 1983, Faragó Endre, Újvidék, 1988, Szabadkai művésztelepek, 1989, Nagybánya és a vajdaságiak. A művésztelep száz éve, Szabadka, 1996, Önéletrajz Kondor Bélával, 2013.
A szerb és horvát nyelv mellett jól beszélt magyarul és németül is.
Temetése szombaton 11 órakor lesz Szabadkán, a Bajai úti temető halottasházából.
