Az őrző-védő jelleg hagyományát minden egyes vajdasági magyar építésznek fel kell vállalnia. Azzal, hogy az üres tér helyett emlékezéssel telített térbe tervezi épületeit – vallja, Valkay Zoltán zentai származású magyarkanizsai építészmérnök. Az architektusok munkájuk eredményét, kezük nyomát mindig ott hagyják, ahol éppen éltek és dolgoztak. A házakat nem lehet csak úgy elvinni valahová. Azok abba a földbe gyökereznek, ahonnan kinőttek. Valkay Zoltánnal az általa megálmodott Vajdasági Bírkózóakadémia épületéről beszélgettünk.
A Vajdasági Birkózóakadémia megtervezése az eddigi legnagyobb megbízásod. Mik voltak az építészeti tervezés legnagyobb kihívásai?
– Igen, valóban a legnagyobb megbízásom. Kihívást jelentett a sport-rendeltetésben meglelni valami többletet és miként készíteni egy üzenettel telített sportépületet. Annál is inkább, mivel adva volt két egyébként különböző funkció, egy nagy edzőterem, illetve egy több kisebb egységből összeálló szállásadó (kollégiumi) rész. Úgy adódott, hogy éppenséggel ezen ellentmondás feloldásában leltem meg a ház architekturális mondanivalóját azzal, hogy mindkét rendeltetéshez sajátságos térformát rendeltem.
Építészeti metaforáid között szerepel a jurta. Éjszaka a sztyeppei pásztorok a földet az éggel egyetlen óriási jurtának látták. Ezúttal milyen formákat használtál fel inspirációként?
– A jurtának, mint a középpontozott világ kifejeződésének pásztoröltözékbeli megfelelője a suba. Figyelembe véve azonban a megépítésre váró összetett funkciót, én most egy másik pásztoröltözék-analógiát részesítettem előnyben, ez pedig a szűr. Mint ünnepi öltözéket, a szűrt választottam tehát házam egyik inspirációjának – ugyanis a házalaprajz valójában egy szétterített szűrt mintáz.
A sportépület házszerű. Házaink sziluettjének képletei, mint népdalainké, dombjainké, boglyáinké: fokozatos emelkedés majd visszatérés.
– Talán a hármaslépcsőzetű; masszívságot sugalló sátorszerű központi tér algoritmusára gondoltál, mely alapjába véve belefér egy félkörívbe? A szállásadó rész magától értetődően lett nálam – aki a hagyományokra építő regionális építészet híve vagyok – házszerű, az alföldi hajlékok ősi képét tükrözi megkettőzve. A sátor és az archetipikus ház egybeépítése különös feszültséget kölcsönöz e háznak. Házat mondok, mert alakjával az autochton helyi építészetet idézi, s bár nagyméretű, mégsem tűnik ormótlannak.
Szerinted milyen a szerves kapocs az ősi és a mai, az ember és a tágabb világ között? Sikerült-e megmaradnod hagyományaink mellett?
– A magyar ízlésű építészet mindenkori hagyományának a világképek egybeépítését tartom. Én itt a Birkózóakadémiánál külön hangsúlyt fektettem azzal, hogy a középpontot kiemeltem és a küzdőteret magába foglaló nagyságúra nagyítottam. Magának a középnek a megduplázásával a küzdésre, körbevételével pedig a középnek, mint olyannak hangsúlyozására céloztam. A közép ugyanis a síksági táj eszenciája. A pusztán minden köréd rendeződik, s ott világos számodra: csak magadra számíthatsz, akárcsak egy birkózó a birkózószőnyegen.
Milyen az épület térformálása?
– A Birkózóakadémia alapvetően két funkcionális egysége – a küzdőterem és a szállásadó rész két térkoncepció; a középpontos tér, mint a Kelet-, a folyosók mentén sorakozó öltözők és szobák, mint a Nyugat téreszméjét fejezik ki. Ezek sajátos megformázása hatott ki a ház külalakjára: a Kelet sátorszerű, a Nyugat felnagyított, hosszan elnyúló hajlékszerű alföldi parasztház. Fontos megjegyezni azt, hogy a sátor-analógia ténylegesen is kelet felől van, a hosszú ház pedig nyugat felől.
Felfedezhetjük-e benne a férfi-női princípiumokat, ami biztonsággal és teljességgel tölti el a közösséget.
– A Birkózóakadémia felépítésében megjelennek a férfi és női princípiumok, így az észak-keletre tájolt épület nagytermének aránya a Hold-princípiumot; a türelmet, az intuíciót, a kivárást sugallja, amik női tulajdonságok, viszont a tető-hordószerkezet vasból készült, ami a harcias Marsot, mint férfi-tulajdonságot generálja. Az említett tulajdonságokra szerintem nagy szükség van a birkózásnál. Ugyanakkor a férfi-női jellemzőkhöz képest a szent-nászt ténylegesen az épület belső- és külső oszlopain lelni meg. Alapjában véve a földig ereszkedő, óvó-védő szoknyás tető is nőiséget sugall, ha kissé négyszögletes formában is.
A birkózás, mint küzdősport, mint olimpiai sportág, hogyan jelenik meg a tervezésben?
– Már a kezdetek kezdetén érdekelt, hogyan tudnám az építészet nyelvén megjeleníteni a birkózást. Így jutottam el az egymásba kapaszkodás, az ölelés gesztusához, mely gesztust többszörösen alkalmaztam az épületen. Vegyük mindjárt a központi küzdőtér tömegét, mely két birkózót jelenít meg, valahogy így, mint ezen a rajzon. E gesztus alaprajzilag is visszaköszön, a főtetőt körbefogó anex-tetőzet cserepezett részénél és az edzőterem karzatának formájánál. De hasonlóan jelen van a szállásadó rész loggia-fedésénél is. Az ölelésre utaló építészeti elemek mellett a színezésnél is utaltam erre. Azt sem kell elfelejteni, hogy a helytállás, masszívság, súlyosság és kibillenthetetlenség, mint birkózói erények bele vannak kódolva az építmény karakterébe. A loggiákat tartó gang-oszlopok pedig az olimpiai sportágra való sejtelmes utalások is.
Milyen építészeti metaforákat, beszédes jelképeket alkalmazol?
– Ami a meghatározó alföldi építészeti metaforákat illeti, ezeket már más kontextusban korábban emlegettem: az egyik az a sátor/pajta, a másik pedig az alföldi hagyományos parasztház/aedicula. Sportépülettel lévén dolgunk, a jelképekkel visszafogottabb voltam. Jellegzetes jelkép, amit ezen a házon alkalmazok, az az „X”, azaz az András-kereszt. Ezt díszként több-rendbelileg alkalmaztam, így belső-külső korlátoknál, falborításként. Vele kapcsolatban amellett, hogy az András-kereszt Magyarkanizsa zászlajának motívuma, valamint a közeli népkerti Vigadón is fellelhető díszítőelem, megemlíthető, hogy a birkózás szó magyar rovással írva is az „X”-el kezdődik… Nagy kár, hogy a tető-lanterna díszeket gyakorlati okokból kénytelenek voltunk elhagyni…
A ház festése szimbolikus.
– Felmerült, hogy a „Napsugaras oromzat” is megjelenik az épületen, én viszont azt nem akartam egy az egyben alkalmazni, helyette pandamként – mintegy kiváltásként – inkább a Szent Tetraktüsz ábráját helyeztem a ház homlokzatára, mely nem is lehetett más színezetű csak napsárga, szimbolikusan is kifejezve az alföldi Nap-princípiumot. A tetőfedések, egyes faltestek, valamint a bádogozások színezései pedig önmagukért beszélnek. Ezt talán nem is kell hangsúlyoznom.
Ha egy megoldást, ötletet, részletet kellene kiemelned az épületből – ami a kedvenced –, melyik lenne az?
– Éppenséggel az oromzatokat Püthagorasz féle Tetraktüsz, azaz a Szent Tízes geometrikus ábrája, mely hasonlóan a hagyományos dél-alföldi napsugaras oromzatokhoz nem mást, mint a világegyetem hierarchiáját; felépítésének rendjét tükrözi.
Látván, miként valósul meg a Birkózóakadémia, így utólag újabb és újabb jelentésrétegekre derül fény.
– Mondhatjuk, hogy a manzárdos tetőrésszel a helyben hagyományos cserépgyártás előtt tettem tiszteletemet: enyhe túlzással mondva „had lássák a vendégek, az idelátogatók, hogy Kanizsán még a falakat is cserépből építik”.
A Birkózóakadémia milyen gondolatiságot emel szellemi magaslatokba?
– A Birkózóakadémia lényegileg a keleti és nyugati térformálás karakteres megjelenítésén keresztül nem mást, mint a magyar, az alföldi, a síksági szellemiséget/lelkiséget mutatja fel. Tér- és nemzetkarakter megjelenítője ez a ház.
Véleményed szerint szükség van-e ikonikus új épületekre?
– Vajdaságban, Bácskában alapvető ikonikus, azaz szimbolikus építészetet alkotni. Számomra ugyanis a magyar építészet Bácskában szimbólumalkotást jelent. A szimbólum szó értelmezéséből fakadóan egyszerre jelenti a szétesett részek összerakását és egyszerre jelent hitvallást is egyben. Hitvallást arról, kik vagyunk, mit akarunk, merre tartunk, mert csak így hagyhatunk jeleket magunk után.
