A Híd irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat, az egyik legrégebbi, nem csak vajdasági, de magyar folyóirat is, amelyben nem csak a vajdasági irodalom nagyjai, de a magyar és a szerb irodalom jeles képviselőinek munkái is megjelentek. Berényi Emőke kritikus egy éve vette át a folyóirat szerkesztését, és az egyik fő céljaként azt határozta meg, hogy a Híd kiállja az idő próbáját és igazi XXI. századi folyóirattá váljon.
Egy éve vetted át a Híd folyóirat főszerkesztését. Mennyire sikerült megvalósítani az előzetes elképzeléseket?
– Az előzetes számításokat eléggé keresztülhúzta a pandémia és az azzal járó pénzügyi megszorítások, amik a Hidat is érintették. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy a nyomtatott lap megjelenése rengeteget késett. Ezért a friss számainkat online lapozhatóvá tettük a Forum Könyvkiadó weboldalán. Noha ezt a változtatást félig-meddig kényszerűségből vezettük be, úgy gondolom, a vírushelyzetből okulva a későbbiekben még fokozottabbá kell tennünk folyóiratunk online jelenlétét. És nemcsak az egyes lapszámok elérésére gondolok, hanem a közösségi média aktívabb használatára is. Ennek azonban nem szabad alibiül szolgálnia ahhoz, hogy az 1934-ben alapított lapunk nyomtatása veszélybe kerüljön. A Híd hosszú távú kulturális emlékezetet kölcsönöz a vajdasági magyarságnak, ezért megőrzése mindannyiunk érdeke.
Milyenek voltak az olvasói visszajelzések?
– Főszerkesztői működésem vizuális arculatváltással kezdődött: Kabách Edina tervezte meg a lap új külalakját. Ezzel kapcsolatban számos pozitív visszajelzés érkezett. Természetesen ez köszönhető képzőművészeti szerkesztőnknek, Dancsó Andreának is, akiknek sikerült izgalmas kortárs művészeket megnyerni a számaink illusztrálására. A számokat Losoncz-Kelemen Emese műszaki szerkesztő tördeli, aki szintén mindent megtesz, hogy a folyóiratnak igényes megjelenése legyen. Úgy látom, az ily módon vonzóbbá tett és virtuális térben is elérhető és ezáltal úgymond ellenőrizhető minőségű folyóirat iránt határozottan megnőtt a kereslet. Sőt, a kínálat is.
Ez az arculatváltás pusztán formai volt vagy tartalmi megújulásról is beszélhetünk?
– A tartalom tekintetében több tematikus blokkot szerkesztettünk. Az elmúlt tíz évben megszokott, Sági Varga Kinga által szerkesztett MTA-konferenciaanyag, az Antalovics Péter és Celler Kiss Tamás költők által összeállított fiatal alkotók száma, a Herédi Károly magyartanár által szerkesztett gyerekirodalmi és az Oláh K. Tamás teatrológus szerkesztette színházi szám mellett például készítettünk egy műfordításirodalom-blokkot, valamint egy levél- és szövegválogatást is Bakos Petrával közösen Tolnai Ottó nyolcvanadik születésnapjára.
Említetted, hogy több olyan megkeresésetek is van szerzőktől, akik az online tér miatt keresik fel a folyóiratot. Mennyire valósul meg továbbra is a Híd kultúrák közti közvetítő szerepe, esetleg az online tér miatt kibővült-e ez a szerep?
– A Híd kultúrák közti közvetítő szerepe délszláv–magyar viszonylatban Orovec Krisztina műfordítás-szerkesztőnknek köszönhetően továbbra is erőteljesen jelen van. Hogy ezt tovább erősítsük, tervezünk egy szemlerovatot, amelyben kitekintenénk a környező országok aktuális irodalmi-művészeti történéseire. Több anyaországi szellemi műhellyel is szeretnénk együttműködni, sőt Nyugat-Európát is közelebb hozni Vajdasághoz, elsősorban filozófiai szövegek fordításával.
Mire számíthatunk majd a Híd következő számaiban? Vannak-e valamilyen újítások még, amiket idén vezettek be?
– Az idei év legnagyobb változása, hogy a pandémia következményeként hat duplaszámunk fog megjelenni. Egy ilyen lapszámot 200 dinárért vásárolhatnak meg az olvasók, az éves előfizetés pedig 1000 dinár. Megszokott tematikus blokkjaink mellett a kulturális antropológia felé is nyitunk, ebben Fehér Viktor néprajzkutató fog segíteni. Természetesen készülünk a nyolcvan éve született Gion Nándor és Végel László felköszöntésére is.
Ha optimisták vagyunk és azt mondjuk, hogy idén lecseng a vírushelyzet, akkor lesznek-e esetleg lapszámbemutatók?
– Mindenképpen, sőt, a 2020-ban elmaradt lapszámbemutatókat is igyekszünk majd bepótolni. És nemcsak klasszikus irodalmi esteket tartanánk szívesen, hanem az iskolákba is ellátogatnánk: a fiatal alkotók számában például már hagyományosan közöljük a KMV helyezettjeit, így ez a középiskolás tollforgatóknak is érdekes lehet, a magyartanárokkal felkeresve pedig szívesen vinnénk gyerekirodalmi számunkat az általános iskolákba.
