Emlékszobát avattak a magyar nyelvművelés megteremtőjének

Az adai születésű Szarvas Gábor nyelvész, a magyar nyelvművelés megteremtőjének tiszteletére rendezett nyelvművelő napok fél évszázados jubileumát ünnepelték csütörtökön és péntek Adán a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, Ada község önkormányzata és a Szarvas Gábor Könyvtár szervezésében. A nyelvművelő rendezvénysorozat zárónapján, pénteken Adán koszorúzási ünnepséget tartottak, jubileumi kiállítás nyílt, felavatták a Szarvas Gábor Emlékszobát a könyvtárban és végül tudományos tanácskozást tartottak a községháza dísztermében.

Az adai Szarvas Gábor-szobornál megrendezett koszorúzási ünnepségen mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy ezen a napon Ada szülöttjének, a jeles nyelvésznek, a Magyar Nyelvőr alapítójának és szerkesztőjének emléke előtt tisztelgünk, aki 125 éve halt meg Budapesten, illetve méltóképpen megemlékezzünk a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok jubileumáról. Emlékeztetett, hogy fél évszáddal ezelőtt, 1970 októberében szervezték meg Adán az első nyelvművelő napokat, majd két évre rá felavatták a neves nyelvész szobrát.

– Ezen a jeles évfordulón azonban illik arról is megemlékeznünk, hogy az adaiak az első Szarvas Gábor-mellszobrot már 1898-ban felállították a mostani park északi csücskén úgy, hogy Zenta felé nézzen. Hasonmását ma is megcsodálhatjuk Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt. Jankovits Gyula szobrászművész szobrának adai alakmása azonban nem volt hosszú életű, mert több mint száz évvel ezelőtt, 1918-ban ledöntötték, a talpazatára pedig egy másik helyszínen egy másik mellszobor került, amely úgyszintén nem volt hosszú életű, így hirdetve a „világ dicsőségének” múlását és a szerencse forgandóságát. De azt is példázva, hogy az anyanyelvi és nemzeti létünket nem képzelhetjük el jelenünk és múltunk ismerete és tisztelete nélkül. Ahhoz viszont, hogy belőlük jövőnk építéséhez megtartó erőt és irányt nyerhessünk, életerős közösségre van szükségünk. Közösség nélkül ugyanis nyelv sincs. Egy-egy ember anyanyelve így lehet az a csodálatos lámpás, amelynek iránymutató fénye nélkül már nehezen keresheti meg közösségét, még nehezebben találja meg benne helyét, kedvét és szeretetét. Mert nemcsak arra van szükségünk, hogy szeressenek bennünket, hanem arra is, hogy szerethessünk. Anyanyelvünk ugyanis elsősorban bennünk él vagy bennünk sorvad, esetleg bennünk hal el. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy 2020 októberében tudunk-e olyan feltételeket teremteni, amelyek között közösségünk megtarthatja anyagnyelvét és nemzeti azonosságát, akkor is, ha tudatában vagyunk: száz éve visszaszorulóban van tájainkon a magyar nyelvhasználat –mutatott rá mgr. Hajnal Jenő, akik szerint, ennek tudatában voltak azok is, akik ötven évvel ezelőtt Adán megszervezték az első nyelvművelő napokat dacolva az anyanyelvi és a nemzeti beolvadással, közéleti anyanyelvűségünk rohamos leépülésével, közben bízva az erősödő nemzeti egységben: – Így válhatott ez a nagyszerű rendezvény túlélési stratégiánk és megmaradásunk magasztos példájává számos változáson, átalakuláson átesve, de mégis megőrizve minden körülmény ellenére is a reményt és az esélyt, de inkább azt a hitvallást, hogy bár jogra is, de mindenekelőtt erős, tudatos közösség által teremtett lehetőségekre és e lehetőségek hatékony kihasználására van szükségünk – emelte ki az MNT elnöke, majd hozzátette: – Az anyanyelvhasználati jog ugyanis csupán üres alanyi jogként hamis és értéktelen. Az anyanyelv csak közösségben születik, csak közösség használhatja, építheti és tarthatja fenn. Az anyanyelv hivatalos használatának csak akkor lehet értéke, ha ennek a közösségi, természetes anyanyelvhasználatnak a kiterjesztéseként él. Továbbépíteni és megtartani pedig nemzetünket és anyanyelvünket csak egységben lehet, miként valamennyi kis anyanyelvét és nemzeti identitását is. Mindezt a megfelelő kulturális, közösségi és regionális tagoltság figyelembevételével lehet megvalósítani, amelynek legfőbb eszköze az anyanyelvi nevelés és a magyar nyelvű oktatás, a szakoktatás fejlesztése, valamint az élményszerű kulturális találkozások az anyanyelvvel – mondta mgr. Hajnal Jenő, aki arra figyelmeztetett, hogy a nyelvek életét közösségeik sorsa határozza meg, ezért a vajdasági magyar nyelvközösség, ezen belül az értelmiség feladatként határozta meg, hogy megfeleljen a nagyvilág kihívásainak, illetve éljen a kulturális, szellemi nemzetegyesítés kínálta lehetőségekkel. Végezetül a rangos jubileum alkalmából az MNT nevében mindazoknak köszönetet mondott, akik az elmúlt ötven évben tettek az anyanyelvápolásért.

A koszorúzási ünnepségen Szarvas Gábor mellszobránál a Magyar Nemzeti Tanács nevében mgr. Hajnal Jenő helyezte el a kegyelet virágait, Ada község önkormányzata nevében Bilicki Zoltán, Zoran Dragin és Tóbiás József, a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület részéről dr. Hódi Éva, Szabó Szabados Ilona és Péter Krisztina. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség képviseletében Hugyik Richárd koszorúzott, a Szarvas Gábor Könyvtár nevében Barna Kolozsi Valéria és Morvai Nagybali Tamara, az anyaországi és a külhoni nyelvészek részéről dr. Molnár Csikós László. Az adai Cseh Károly Általános Iskola részéről Maksó Éva, a Vadvirág HK képviseletében Varga Lívia, a Széchenyi István Stratégiakutató Társaság nevében pedig dr. Hódi Sándor koszorúzott.

A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület ezt követően kiállítást rendezett a könyvtár galériájában nyelvművelő napok 50 éves évfordulója alkalmából az egyesület dokumentumainak felhasználásával. Dr. Hódi Éva és Ágoston Ibolya állította össze a kiállítás anyagát, amely a nyelvművelő napok 50 éves múltjának számos dokumentumából állt össze. A pannókon a nyelvművelő napok története és a Szarvas-szobor állítása jelent meg régi és újabb újságcikkeken és korabeli fényképeken, valamint bemutatták a videóanyagot és az egyesület kiadványait is. Továbbá válogatás készült a plakátokból és a meghívókból, valamint azokról a neves nyelvészekről fotóval és rövid életrajzzal kiegészítve, akik részt vettek a rendezvénysorozaton az elmúlt fél évszázadban. A kiállítást az egyesület elnöke, dr. Hódi Éva nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok 50 éve a magyar nyelvművelés kiemelkedő eseménye.

DÍJAZOTTAK

 A megnyitó végén kihirdette az egyesület nyelvészeti pályázatának eredményét is. Eszerint az általános iskolás kategóriában az Ezért szeretem anyanyelvemet címmel kiírt pályázaton dicséretben részesült a budapesti Tanító Vilmos és Tanító András. A középiskolások kategóriájában a Nyelvművelés napjainkban címmel beérkezett munkáknál első díjat kapott Éter Réka, második díjat Berkes Dorka, harmadik díjat pedig Füzéresi Laura érdemelte ki, valamint dicséretben részesült Víg Barbara és Koleszár Anikó, akik kivétel nélkül a topolyai mezőgazdasági iskola tanulói. Emellett Szűcs Budai Engelbert magyartanár kihirdette a 7. osztályos diákok online nyelvi vetélkedőjének a végeredményét, amelyen az első helyezést Gordos Beáta, az adai Cseh Károly iskola diákja szerezte meg.

EMLÉKSZOBA