A zsidó hitközségben kedden, zsúfolásig telt ház előtt bemutatták Dragan Rokvić írónak, művelődéstörténésznek a város zsidóságára vonatkozó, általa „lexikonnak” nevezett könyvét. Más szóval: a szabadkai zsidóság történetével, életével, a város felvirágoztatásához való hozzájárulásával, meghurcoltatásával kapcsolatos „adalékok” gyűjteményét, a több kötetre tervezett ,,lexikon” első kötetét.
–Nemcsak Szabadka, hanem az egész Vajdaság büszke lehet erre a kiadványra – emelte ki méltatásában Jaroslav Pecnik, nyugdíjas eszéki egyetemi filozófiatanár. Ilyen lexikon kellene a horvátországi zsidóság számára is, tette hozzá.
Ő ugyan nem zsidó, de végtelenül csodálja ezt a népet. Elég csak arra gondolni, hogy a Nobel-díjasok egyötöde zsidó származású. Hozzájárulásuk a fejlődéshez óriási mind a kultúra, mind a gazdaság, mind az innováció terén. Sajnálja őket a mérhetetlen szenvedésekért, amelyeket át kellett élniük. Mint az állandó jelzőjük is tanúskodik róla: ez a„kis nagy nép”, „a könyv népe” a gyönyörűséges szabadkai zsinagógán, s más épített örökségén kívül büszke lehet most erre a szellemi örökségre, erre a könyvre is, amelyen Dragan Rokvić éveken át türelmesen, nagy odaadással dolgozott, tudatában annak, hogy ez még csak a kezdet, ki kell még küszöbölni az ilyen nagy munkával járó elkerülhetetlen hiányosságokat.
Natan Albahari parlamenti képviselő (Belgrád) arról beszélt, hogy amióta közéleti szereplő lett, egyre inkább azt tapasztalja, hogy sok ember még mindig antiszemita eszméket vall. Folyamatosan kell dolgozni ezen a témán, küzdeni, nevelni az embereket. 250 képviselő között ketten vannak zsidók a szerbiai parlamentben, de azon igyekeznek, hogy hatékonyan segítsék a zsidó hitközségeket.
A harmadik beszélgetőtárs, az újvidéki Josip Šosberger, akinek az édesapja, Schossberger Pál, haláláig kutatta az újvidéki zsidóság történetét, könyvet jelentetett meg róla, hangsúlyozta, hogy Rokvić könyve egy kisebbfajta útmutató a zsidók és a nem zsidók számára, amely 10… 20…50 év múlva igazgyönggyé lesz.
Dr. Boško Kovačević szociológus, aki arról (is) nevezetes, hogy e multietnikus város népeinek az értékeit követte munkássága folyamán, kiemelte, hogy ez a könyv arról a népről szól, amelynek tagjai kitörölhetetlen nyomot hagytak ebben a városban, meg akarja mutatni, mi az értékes benne, de amelyet még mindig nem ismerünk elég jól. Nem értettük meg a történelmet, nem értjük az idő kihívásait és a politikai körülményeket, a zsidók szerepét ennek a városnak a fejlődésében. Ők tudást, hozzáértést, haladást hoztak magukkal minden téren.
A szerző hangsúlyozta, hogy mivel sok éven át Szabadka épített zsidó öröksége állt a kutatók érdeklődésének középpontjában, ő a szellemi örökségre helyezte a hangsúlyt. Ez a könyv még csak a kezdetét tükrözi a kutatásainak, jobban kellene rendszerezni az anyagot, s tovább gyűjteni. Reméli, hogy más kutatók és egyéb polgárok is részt vállalnak majd ebben a munkában. A dokumentumok legnagyobb része megsemmisült 1944-ben, amikor zsidó polgártársainkat koncentrációs táborokba hurcolták. Mint mondta, nagy segítséget kapott Halbrohl Tamástól, aki kiválóan ismeri a szabadkai zsidó közösség múltját és jelenét, s ugyancsak sokat köszönhet Schäffer Róbertnek is. Ha ők ketten nem segítenek nem tudott volna hozzá sem kezdeni ehhez a munkához. Ugyancsak évek óta jó kapcsolatot ápol Szabados Róberttel, aki nagy megértést tanúsított e nagy feladat iránt. Köszönet mindenkinek, s küldi a könyvet Jeruzsálembe, Budapestre, Zágrábba és ahova csak kérik…
A Leksikon kulture Jevreja u Subotici (I. deo, prilozi) könyv csupán 300 példányban jelent meg, magánkiadásban, a budapesti Verzál nyomda gondozásában.
