A doroszlói Wilhelm József történelemtanár a szerzője A magyarság XX. századi történelme című tankönyvpótló kiadványnak, amely a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és a Vajdasági Magyar Tankönyvtanács gondozásában jelent meg nemrégiben. A tényszerűségre törekvő és a történéseket több szemszögből is megvilágító kiadvány szerzőjét kérdeztük a részletekről:
Wilhelm József
Milyen célzattal publikáltátok, illetve hogyan zajlott a szerzői, illetve szerkesztői munkafolyamat?
– A tankönyvpótló kiadvány megírására Nagy Margit, a VMPE tiszteletbeli elnöke kért fel, hiszen a most használatos, hivatalos tankönyvekben eddig kimaradt a magyar történelem feldolgozása. A könyv a 20. századi Magyarország és a határokon túli magyarság történetét öleli föl igen sűrített formában. Célja, hogy dióhéjban bemutassa történelmünk utolsó száz évét a történettudomány eddigi eredményei alapján, minél tényszerűbben. Mivel ez a tankönyv az általános iskolás korosztálynak íródott elsősorban, igyekeztem az egyszerűségre, az érthetőségre, az olvasmányosságra törekedni, egyfajta történelmi olvasókönyvet összeállítani. Ezzel azt szeretném elérni, hogy a fiatalok átlássák a 20. század magyar történelmének főbb folyamatait, hogy ezeket megismerve, később önállóan kutakodhassanak múltunk érdekfeszítő fordulatai és a mindennapok szürke eseményei között. Mivel a közelmúlt – igen különböző megítélésű – történeteit dolgoztam fel, próbáltam a más-más hangvételű nézeteket is beemelni. A szerkesztő, Nagy Margit egyedül egy bácskai szerb gyerek II. világháborús magyarországi meghurcoltatását hagyta ki. Helyette Wass Albert: Üzenet haza c. verse került bele a könyvbe, és néhány kiegészítő kép. A borító külső és belső oldalai Nagy Margit és Koliger Endre elképzelései alapján születtek, amit én elfogadtam.
A kötet tartalmaz naplójegyzeteket, a túlélők által megfogalmazott visszaemlékezéseket, sőt a diákjaid által készített kutatásanyagot is beemeltél a ,,krónikába”. Leltél esetleg számodra is újnak ható információkra a szerzői munkafolyamat során, illetve van-e különösen kedvelt korszakod, témád a könyvben tárgyaltak közül?
– Ez a tankönyv igen sokszínű, hiszen forrásanyagok, újságcikkek, irodalmi művek részletei tarkítják a tömbszöveget. Minden nép történelme apró mozaikokból épül egységes egésszé. Ugyanazt az eseményt másként látja és érzi egy-egy ember, attól függően, hogy milyen vallási, nemzeti, politikai nézeteket vall, vagy, hogy milyen társadalmi környezetben nőtt fel, milyen képzettséggel, információkkal rendelkezik. A tankönyvbe beválogatott forrásanyagokkal, visszaemlékezésekkel, naplórészletekkel, irodalmi anyagokkal és újságcikkekkel ezt az értelmezési sokszínűséget szerettem volna bemutatni, hiszen a történelemben sokszor alakul úgy, hogy az, ami az egyiknek öröm, a másiknak fájdalom. Bár a történelmet a „győztesek” írják, igyekeztem úgy összeállítani e tankönyvet, hogy másfajta hangok, vélekedések, élmények is előkerüljenek. A könyv írása közben a trianoni béke egy újfajta értelmezésére bukkantam. Persze ez nem került bele a tankönyvbe, de számomra igen érdekes volt szembesülni az új tényekkel. Amiben ez a könyv eltér a többitől, az az, hogy nem az I. világháború utáni időszakkal kezdtem el a magyarság 20. századi történelmét bemutatni, hanem a millenáris ünnepségekig vezettem vissza népünk történetét.
„Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újraépíti a falakat"
Ez a Wass Albert-idézet szerepel a kötet fedőlapján, mintegy jelmondatként. Jól sejtem, a könyvben markáns szerep jut a magyar nemzet sorsát erősen meghatározó keresztény vallási és/vagy népi kultúrának is?
– Vallásos családban nőttem fel, később érett férfiként józanodtam ki a vallási külsőségekből, főleg az egyházi személyek visszaélései következtében, ám ennek ellenére a hit meghatározó eleme az életemnek. E nékül nem lennék cselekvőképes és felelősségtudattal sem rendelkeznék. Emberként és kisebbségiként a hitem is meghatároz, de elfogadom mindazokat a jóhiszemű embereket, akik másként vélekednek e dologban. Egy multietnikus közösségben élni egyszerre áldás és átok! Az idők szelétől függ minden! A kisebbségi lét valódi és állandó kihívása nem az impériumváltás, nem a határok megváltozása, hanem pl. a magyarság új állam(ok)ba való beépülése. A veszély ott leselkedik, hogy a másik nemzet, vallás, kulturális közeg befogadja-e vagy kilöki-e magából a kisebbségbe került magyarságot? És ha befogadja, akkor milyen viszonyrendszerek épülnek ki a többségi és a kisebbségi nemzet tagjai között? Képesek-e az együtt élő népek a másik elfogadására, és ebből kiindulva egy közös jövő építésére, amelyik mindkét fél számára kedvező?!
Az életünk folyamán, mint ember, és mint kisebbségi rengeteg kihívással, kérdéssel, feladattal szembesülünk. Wass Albert idézete ezért jó útvezető gondolat!
Hol találkozhatunk a kiadvánnyal, milyen visszhangja van, illetve milyen utóélete várható a könyvnek?
– A tankönyv a Magyarországi Köznevelési Államtitkárság támogatásával készült, ezért nincs közforgalomban, hanem a VMPE juttat el belőle példányokat a vajdasági magyar általános iskoláknak. Persze a VMPE irodájában is lehet érdeklődni a tankönyv iránt. Eddig egy könyvbemutató volt Újvidéken, ahol Dulka Andor történész méltatta. Az ismerőseim pozitívan értékelték, de a széleskörű visszajelzések csak ezután várhatóak, hiszen mostanában kerül a tanárok, diákok kezébe.
Mint megtudtuk, beszélgetőtársunk Pacsa Árpád történésszel együtt megírta a 7. osztályos magyar történelem tankönyv-kiegészítőt a Tankönyvkiadó Intézet számára. Mint fogalmazott, sajnos a hivatalos tankönyveknél a bürokratikus folyamatok elhúzódnak, de reméli, az idén ősszel megjelenik majd, ha a Szerb Oktatási Minisztérium engedélyezi. E füzetben a Bach-féle neoabszolutizmustól az I. világháborúig terjedő korszakot dolgozta fel.
