A fájdalom ellenére, amit egy anya átélhet, amikor közlik vele, hogy a gyermeke meghalt miután világra hozta, illetve hosszú évek gyötrelme, az igazság kiderítésének vágya, a meghurcoltatások és keserűség után, a nő nyugodt. Már-már nyomasztóan nyugodt, mert már nincs vesztenivalója. Ez az érzés lengi be, és ezt viszi át a nézőre a Šavovi (Hegek) című szerb–szlovén–horvát–boszniai film, amely az eltűnt csecsemők témáját mutatja be egy valóságból merített történeten keresztül.
Miroslav Terzić, a film rendezője a belgrádi FEST Nemzetközi Filmfesztivál sajtótájékoztatóján a film bemutatója után rámutatott, az eltűnt csecsemők témájával akkor kezdett el foglalkozni, amikor 17–18 évvel ezelőtt ő maga is apa lett. Később számos újságcikket begyűjtött, de valójában a varrónője, aki átesett ezeken a borzalmakon, szolgáltatta a film alaptörténetét. Terzić rámutatott, ugyan ez Drinka, a varrónő története, és mégsem az, hiszen számos nő életét bemutatja, akit beleegyezése nélkül megfosztottak a gyermekétől. Drinka nyugalmát, 18 év keresés és meghurcoltatása utáni reményét és belső vívódásait Snežana Bogdanović jeleníti meg a filmvásznon, kiválóan, élethűen. Snežana Bogdanović elmondta, csak úgy tudott azonosulni a szereppel, ha megismeri a varrónőt. A forgatás előtt összebarátkoztak, varrni is tanult tőle a színésznő, így forrt össze a szereppel.
Mint azt megtudtuk, a film sajátja a művészi szabadság, ennek is tekinthető, hogy a főhősnő 18 év kutatásának, reménykedésének meg lesz az eredménye, felmerült ugyanakkor a kérdés, hogy a való életben is így volt-e. Terzić rámutatott, igen, a varrónő azt gondolta, hogy rálelt a fiára, és tartja is a kapcsolatot vele.
A filmet bemutatták az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is, ahol szintén jó kritikát kapott a film.
Korszakalkotónak nevezték ugyanakkor Milorad Krstić, a Szlovéniában született, Újvidéken diplomázott és Magyarországon élő festő és multimediális művész Ruben Brant, a gyűjtő című filmjét, ami a művész első játékfilmje, ám teljesen elüt a többi Fest-filmtől, hiszen a művészeten, az animáción keresztül számos technikát alkalmazva ötvözi a 2D-s és a 3D-s képeket.
Milorad Krstić a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, a történeten keresztül ő egy audiovizuális szimfóniát kívánt összeállítani. Elmondta, mindig nagy vágya volt a festőművészetről készíteni egy filmet. Mindezt Ruben Brandt, a művészvilág számára ismert bűnöző rablássorozatain keresztül akció-krimivel bontakoztatja ki, amire ráépül egy pszicho-mozzanat, a rémálmok adják meg a thriller jelleget az animációnak, amihez mint megtudtuk, az alakokat ő maga rajzolta meg.
