Bár a Rubens és Rembrandt nevéből megalkotott Ruben Brandt sejteti, hogy művészeti élményben lesz a nézőnek része, az viszont teljes meglepetés, hogy a Ruben Brandt, a gyűjtő című film rendezője, Milorad Krstić kubista szemmel tekinti át a művészet több száz évének legismertebb alkotásait.
Az animáció, amely 2018-ban a 15. Sevillai Európai Filmfesztiválon megkapta a legjobb forgatókönyv díját, egy amerikai pszichoterapeutáról szól, aki elért eredményeivel kiemelt figyelmet élvez a műkincsrablók kezelése terén. Ám őt magát is rémálmok gyötrik, olyanok, amelyek híres festményekhez kötődnek. Miután páciensei körében kitudódik pszichoterapeutájuk gondja, a műtárgyak sorozatos elrablását kezdik el, hiszen úgy gondolják, hogy ha a 13 festmény, ami gyötri pszichoterapeutájukat, Brandt gyűjteményébe kerül, megszűnnek a rémálmok. A pszichoterapeuta műkincsgyűjtővé lép elő, aki csapatával múzeumokat látogat, miközben nyomukban van Kowalski, a washingtoni magánnyomozó (aki maga is gyűjtő, ám őt az éles tárgyak, kések és borotvák érdeklik elsősorban), és miután a biztosítótársaságok 100 millió dollárt ajánlanak fel a nyomravezetőnek, az alvilág is üldözőbe veszi őket. A látványos akciót rendkívül hatásos zenei válogatás kíséri, amelynek része a pop, illetve a klasszikus zene is, emellett szerb gyermekdalokat és magyar népdalt is fel lehet itt fedezni, és a szlovén zenei világ sem marad ki a filmből. Egy jó akciófilmhez illően pedig a kémtörténet, a tudatalatti manipuláció, a családi szálak kuszasága is a maga jól átgondolt és kidolgozott valójában szerves részei a történetnek.
