Dragan Rokvić a kiállításmegnyitón
Dési Ábel, polgári nevén Sárkány Szilveszter író, költő, újságíró, kritikus, filozófus 1929-ben született Bácsgyulafalván és 2008. február 29-én hunyt el Szabadkán. Halálának 10. évfordulójára a Szabadkai Városi Könyvtárban tegnap kiállítás nyílt, amely az életére és az életművére fókuszál. Dési Ábel széleskörű tevékenységet fejtett ki, a háborút követően lapunkban is publikált, a hatvanas évek elejétől pedig a 7 Nap munkatársa volt és innen ment nyugdíjba. A kiállítást Dragan Rokvić, a Szabadkai Városi Könyvtár igazgatója nyitotta meg:
– Ezzel a kiállítással valójában egy ún. emlékezési ciklust indítunk, amely keretében az elkövetkező hónapokban városunk azon kiemelt polgáraira, alkotóira emlékezünk, akik már nincsenek közöttünk. Dési Ábelnek érdekfeszítő az életútja és figyelemre méltó a karrierje. Polgári családban nőtt fel, erről tanúskodnak a családfotói is. A háború utána is nehéz időszak várt rá, a hírhedt Goli Otokon is raboskodott. Újságírói pályájának kezdetén, a hatvanas évek elején jelent meg első kötete. A 2008-ban bekövetkezett haláláig több témában is széleskörű érdeklődésről tett tanúbizonyságot. Irodalmár volt, újságíró és publicista, de szociológusként és filozófusként is tevékenykedett. Szerette a zenét is, sőt egy manapság elhanyagolt műfajjal, zenei kritikák írásával is foglalkozott. Kivételes tehetségről beszélhetünk, aki állandó késztetést érzett arra, hogy írjon, elemezzen, szuggeráljon és tanácsoljon. Érdeklődést mutatott a társadalmi témák iránt is, írásainak központjába a munkások helyzete, a forradalmi és ideológiai nézetek, a háború, a menekültek és disszidensek is kerültek. Pályája legnagyobb részét a 7 Nap-ban töltötte. Rengeteg kéziratot és több ezer könyvet hagyott maga után. Ezek kisebbik része a könyvtárunkba került, a jelentősebb része pedig az újvidéki Bölcsészettudományi Karra. Könyvtárunkban a 28 doboznyi hagyatéka izgalmas tartalmat kínál, egyebek közt naplójegyzeteket, valamint levelezéseket, amelyet számos egyetemmel, filozófiai intézménnyel folytatott, úgy a volt Jugoszlávia területén, mint a világ többi táján. Úgy vélem, nehéz időszak előtt állunk, mert hiányozni fognak a Dési Ábelhez hasonló elemző, gondolkodó és sokrétű alkotók. Számos jelentős polgártársunk, akik már nincsenek köztünk, a haláluk után feledésbe merültek, az új generációk pedig szinte nem is tudják, hogy kik éltek köztünk és milyen felbecsülhetetlen szellemi értéket képviseltek. Ami Dési Ábel munkásságát illeti, az elkövetkező években remélhetőleg kiadásra kerülnek eddig meg nem jelent kéziratai, naplójegyzetei, és mélyebben is elemezhetjük az üzeneteit – hallottuk Dragan Rokvićtól.
A kiállításmegnyitón Boško Kovačević szociológus és Ljubomir Đorđević nyugalmazott újságíró, szociológus is megemlékezett Dési Ábelről.
