A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum híres a rendhagyó kiállításairól, a magyar irodalom neves alakjainak emlékévére készült időszakos kiállításairól, valamint más különböző rendezvényeikről is. Ami különleges a múzeumban, az az, hogy az irodalmi múzeum nem csupán relikviákat mutat be, hanem audiovizuális eszközeivel, interaktív tárlataival közelebb hozza a magyar irodalom alakjait a diákokhoz, látogatókhoz. A most zárult Arany-év kapcsán is hasonló volt a helyzet, az Arany János-emlékkiállítás új, rendhagyó módon mutatja be költőfejedelmünket. A tárlat októberig még látogatható. A kiállítás anyagáról dr. Kalla Zsuzsát, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi igazgatóját, a kiállítás egyik kurátorát kérdeztük.
Mit tekinthetünk meg az emlékév kapcsán a kiállításon?
– Az irodalmi múzeum több kölcsönzött műtárggyal egészíti ki az Arany-anyagát. Ez a kiállítás kifejezetten az emlékév alkalmára jött létre azért, mert mint irodalmi múzeum, missziónknak érezzük, hogy azt a kialakult Arany-képet, ami az utóbbi évtizedekben erőteljesen megváltozott, közvetíteni tudjuk.
A költő mely személyes tárgyaival találkozhatunk a tárlaton?
– Az irodalmi múzeumokhoz erősen kapcsolódik a relikvia fogalom. A mi kiállításunk középpontjában nem ez áll. A tér, ahogy azt berendeztük, két félre osztódik: az egyik oldalon a művekből kiemelt figurákhoz próbálunk közelíteni, asszociatív játék keretén belül csatolni műtárgyakat, amelyben vannak személyes tárgyak is. Ilyen személyes tárgy például a Szent István-rend kitüntetése, bár ezt a költő halála után az uralkodónak vissza kellett adni, valamint Szinyei Merse Pál festménye is látható, amelyet a Nemzeti Múzeumból kölcsönöztünk.
Milyen eszközökkel hozzák közelebb Arany Jánost a mai fiatalokhoz?
– A megváltozott vizuális befogadásnak kialakított környezettel, ami nem kifejezetten szöveg-centrikus, bár sok szöveg elhangzik és látható is a térben. Inkább a mai kérdésekre fókuszál a 8 történet, 8 karakter, ezeket próbáljuk megfeleltetni a szerzőnek is. A kiállításnak ez a része egyfajta játék, a múzeum ehhez a lelassuláshoz, ami ma egy elég érdekes és megfontolandó mozgalom, ehhez kínál teret, és akár egyfajta önismereti játék is kialakulhat a kiállításon.
A kiállítás kapcsán készül-e kiadvány?
– A múzeum adott ki egy kötetet, ami a közoktatás felé kacsingat, itt a figurákhoz szóló szövegelemzések olvashatóak, ezzel megkönnyítve a befogadást, népszerűvé tételt. A másik kötet egy Arany-ikonográfia, amelyben a költő életében készült portrékat és azok elemzését láthatjuk, ebben a kötetben sok újdonság található. A kötet létrejöttében Kaszap Asztalos Emese, és Sidó Anna működött közre.
A Petőfi Irodalmi Múzeum híres az emlékkiállításairól. Ha emlékévre készül egy kiállítás, akkor nagyobb a látogatottság?
– A kiállítások látogatottságánál vannak objektív keretfeltételek is. Volt olyan pályázatunk, ahol iskoláknak nyílt lehetősége a kiállítás látogatására, itt sok határon túli iskola is bekapcsolódott. Nyilván, ez növeli a látogatottságot, de az emlékév, valamint a különböző események egymást generálják, és növelik a látogatottságot.
Milyen pályázatok voltak még a kiállítással kapcsolatban?
– Idén volt egy pályázatunk, ami nemrég zárult le. Itt a Dada kiállítás részeként a Kassák-múzeummal együtt a Dada Ballada volt maga a kiírás, és a feladat az volt, hogy a középiskolásoknak készíteniük kellett az Arany-balladákhoz mai, értelmező kollázsokat. Ez a Kassák-múzeummal közös programunk volt, az alkotások az ő honlapjukon meg is tekinthetőek, és igazán sikeres volt, remek munkák érkeztek be.
Az Arany-emlékkiállítás múzeumpedagógiai hasznosításáról Czékmány Annát, a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusát kérdeztük.
Hogyan segíti egy interaktív kiállítás a diákok tanulási folyamatát?
– A tanórai keretek között, amit formális oktatásnak hívunk, a tanárnak vannak eszközei, de ez mégsem olyan, mint amikor kiszállnak a padból a diákok, és belecsöppennek egy térbe, ahol háromdimenzióssá válik a tananyag. Önmagában egy múzeum csodálatos helyszín a tanulásra. A gyerekek 4 éves kortól 18 éves korig végtelenül fogékonyak arra, hogy mi az eredeti, egyszeri és pótolhatatlan, és ez a kiállítás úgy van felépítve, hogy elképesztően izgalmas vizuális, és hangulati környezetet hozzon létre, ami a gyerekeket stimulálja.
Mennyire nyitottak a diákok a kiállítás anyagára, módszerére?
– Határozottan nyitottak. Végtelenül hálásak azért, hogy megismerhetnek egy másik perspektívát. A foglalkozásaink mindig interaktívak, beszélgetősek, csapatjátékokat csinálunk, és sosem a jó és rossz válasz alapján figyeljük őket, hanem a csoport kreativitására támaszkodva, hogy közös élményszerűvé tegyük nekik a foglalkozást, a tanulást.
Hogyan hozza közelebb a kiállítás Arany Jánost a mai fiatalokhoz?
– Szerintem Arany Jánosról kevesen tudják, hogy elképesztő humorérzéke volt, a groteszktől a paródiáig. A diákoknak már a felvezető beszélgetésben bemutatjuk, hogy a mindig bánatos tekintetű úr sokkal játékosabb és többrétű művész, mint akinek megismerték.
A diákokra milyen hatással van a kiállítás?
– A legemlékezetesebb az volt, amikor hosszasan dicsértem Arany humorát a Petőfi–Arany-levelezés kapcsán, és az egyik 16 éves tanuló letöltötte ezt a levelezést, mert felkeltette az érdeklődését. Azt gondolom, hogy a foglalkozásaink után, ha olyan élménnyel távoznak a diákok, hogy a múzeum egy jó hely, és meg tudják tapasztalni a képességeiket, akkor nekünk az már sikerélmény.
