A költészet bátorság és bátorítás, a félelemmel és önmagunkkal való szembenézés és szembesítés. Nem csupán az műveli, aki költő, és álmunkban sem gondolnánk, mennyien szomjazzák. Nem a levegőbe beszélek, főállású szervezőként az éveket eseményekben számolom – tavaly óta az idei magyar költészet napjáig számtalan alkalommal nyújtott inspirációt nekem az olvasóknak, a hallgatóságnak a figyelme. Az a fajta befogadókészség, amellyel az írott és versmondással, zenével életre keltett költészetet magukba itták egy-egy (szórvány)közösség tagjai.
Tapasztalássorozatom a gyökerek tanulmányozásával kezdődött: a doroszlói magyar közösség vallási énekeken és magyar nótákon, népdalokon szocializálódott tagjai valamennyi korban befogadóak voltak a költészet, az írott szó iránt. Nem véletlen, hogy a nagy akadémikus író, Herceg János és a kivételes tájérzékenységgel rendelkező Fehér Ferenc is ebben a faluban lelt otthonra. Emléküket helyben a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület által alapított IRO-M irodalmi csoport vitte tovább, majd bővült a településen megalakult régiószintű civil szervezet, a Kuckó Gyermeksarok versterjesztő tevékenységével. Mindezek neveltek engem is a jó szóra, ezek folytán tudom, vagy inkább szavakkal jól kifejezhetően el sem tudom mondani azoknak a gyerek- és felnőtt tekinteteknek a tartalmát és mélységét, amelyek beitták Tóth Péter kunszentmiklósi versvándor rendhagyó irodalomóráinak, Aranytól, Szent Lászlótól származó üzeneteit, Krnács Erika, Verebes Judit, Zsoldos Ervin, Szerda László József Attila-műsorának hangjait, vagy a zombori, újvidéki interaktív irodalmi estek, közös(ségi) felolvasások transzcendens élményét, amikor: korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül árad szét az együtt ,,belakott” térben a vers. Ugyanakkor költészeti élmény a kupuszinai Toldi Istvánt hallgatni, amikor népmesét mond, inni szavait, amikor a mesemondásról vagy a magyarságtudatról mesél, ugyanezen település színjátszó csoportjának tagjait látni a rivaldafényben, ragyogó arccal, tapsvihar, ünneplő virágeső közepette...
Megtapasztalni, hogy a legközelebbi barátod és a legtávolabbi ismerősöd egyaránt arról tesz tanulságot neked, hogy a ,,tűzoltó, a katona, a vadakat terelő juhász…” számára is napi iránymutató, ébresztő erejű lehet a vers(ed), akkor megérted: nem alhat ,,kis Balázs”, bizony, költőként (is) felelősséggel tartozol…
