Tegnap délelőtt nyolcadik alkalommal emlékeztek Fehér Ferenc költőre, műfordítóra és munkásságára a tisztelői: a társadalmi-politikai-művelődési élet jeles intézményeinek képviselői, írók, művészek, pedagógusok, a tartományi székváros polgárai. A költészet napja alkalmából a róla elnevezett újvidéki téren a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidéki Szervezete szervezésében megkoszorúzták az emlékére állított mellszobrot.
Az emlékmű előtt, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidéki Szervezetének a kezdeményezésére 2011. január 31-én avattak fel, Erdély Lenke, a Kezdeményező Bizottság tagja emlékezett a Nagyfény-közeli (Stari Žednik) tanyán 1928. augusztus 3-án született költőre, aki Topolyán élte gyermekkorát, a szabadkai gimnáziumban érettségizett, majd az újvidéki Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatója lett. Főiskolásként az Ifjúság Szava irodalmi rovatának szerkesztését vállalta, majd a Testvériség-Egység Könyvkiadóban, 1953-tól 1959-ig az Újvidéki Rádióban, utána pedig a Magyar Szó szerkesztőségében dolgozott, lapunk megbecsült munkatársaként, majd szerkesztőjeként egészen 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig. Élete utolsó évtizedei Doroszlóhoz kötődtek, Újvidéken hunyt el 1989. július 31-én.
Fehér Ferenc pályafutásának méltatásában Erdély Lenke kiemelte, hogy költőnk minden jugoszláviai magyar lapban és folyóiratban publikált, közreműködött a rádióban és a televízióban, a magyarországi szemlékben, újságokban. Költeményei megjelentek több más nyelven is, és a jugoszláv nyelvterületen élő modern költők verseit fordította magyar nyelvre. Életében megjelent 22 könyve közül 4 szerbhorvát és szlovén nyelvű volt, Miroslav Antićtyal pedig közös kétnyelvű kötetet adott ki Színek és szavak – Boje i reči címmel.
Fehér Ferenc költészetének fontos eleme volt a tájhoz való kötődés és a család szeretete, és amit kritikusai szeretettel hangsúlyoznak, hogy állandóan kutatta és vállalta is identitását. Nemcsak költészetével, írásaival, de élőszóval is jelen volt a bácskai, bánáti, baranyai, muraközi, a szerémségi és szlavóniai falvakban is. Kortársaival együtt megújította a vajdasági magyar irodalmat, megnyitotta a teret a szerb és más irodalmak felé.
Az emlékezés után a költőnek a Csöndes beszélgetés a Dunával című versét az egybegyűlteknek Horvát Anikó szavalta el.
A Híd Irodalmi Díjjal, a Bazsalikom Műfordítói Díjjal, a Szenteleky Irodalmi Díjjal és a Magyar Népköztársaság Csillagrenddel kitüntetett Fehér Ferenc mellszobrát a Vajdasági Magyar Szövetség Városi Szervezete nevében Erdély Lenke elnök, valamint Horvát Tibor és Kiss Gyula alelnök koszorúzta, a Magyar Nemzeti Tanács koszorúját dr. Antal Szilárd helyezte el. A Magyar Kultúra Lovagrendje nevében dr. Csáky S. Piroska helyezte el az emlékezés virágait, a pirosi Fehér Ferenc Magyar Művelődési Egyesület nevében Gyülvészi Géza elnök, valamint Barna Sándor és Kovács Károly elnökségi tagok koszorúztak.
Az újvidéki köztéri mellszobor előtt, a magyar költészet napján Fehér Ferenc életpályája előtt tisztelegtünk, és emlékeztünk azokra is, akik a szoboravatás napjától minden évben, míg tehették, itt voltak, de sajnos már többé nem lehetnek velünk. Mély tisztelettel és megbecsüléssel rájuk is gondoltunk.
