A szabadkai székhelyű Vajdasági Magyar Kutató-, Képző- és Kulturális Központ első irodalmi estjére került sor csütörtökön este a Központ klubhelyiségében. Az egybegyűlteket Szabó Zsuzsanna kulturális referens köszöntette, aki azt is bejelentette, hogy a VM4K a jövőben egyebek közt közéleti, irodalomi, zenei és történelmi témájú rendezvényeket tart majd a klubhelyiségben.
Az első est vendégei Jász Attila, József Attila-díjas költő, esszéíró, az Új Forrás folyóirat főszerkesztője és Grencsó István zeneszerző, jazz-szaxofonos, szabad zenész voltak. Az est A megismerés nehézségei címet kapta, ezt Jász Attila úgy magyarázta, hogy a megismerés mindig nehéz és mindig csak a részleteket látjuk. A cím egy klasszikus indiai meséhez kötődött, amelyet a költő a rendezvény elején olvasott fel. A hangulatos, zenével és a képzőművészettel is összefonódott irodalmi est folyamán a közönség gondolatban indiánok közé barangolt, Indiába és más országokba tett utazást, míg Jász Attila, hol önmagaként, hol az alteregójaként, Csendes Tollként mesélt a nézőknek, mert elmondása szerint a két szerep a valóságban is összekeveredik. Jász Attila a versek keletkezéséről is vallott:
– A költőnek mindig fontos az, hogyan születik a vers. Erről Weöres Sándor írt egy komoly disszertációt, de nevezhetjük nagyesszének vagy tanulmánynak is. Ebben sorra veszi ki mit mondott erről, de a végső konklúzió mégis az, hogy nem tudjuk. Életem 52 éve alatt nekem sem sikerült rájönnöm arra, hogyan születik a vers, de arra igen, hogy ezt nem is kell tudnom. Olykor azt is megkérdezik tőlem, hogy mikor jó egy vers. Weöres Sándor azt mondta, hogy akkor jó, ha a hátgerince megbizsereg. Én ezt onnan tudom, hogy a karomon feláll a szőr. Az viszont jobban izgat, hogy magával verssel mit lehet kezdeni. Amikor már a versek kötetbe kerülnek, az nem olyan izgalmas. Mindig a legújabb művek a legizgalmasabbak, ezért szeretem tesztelni a közönséget, hogyan reagálnak az újdonságokra – hallottuk Jász Attilától, aki meg nem jelent verseket is felolvasott, de kitért legújabb kötetére, a tavaly megjelent Boldog temetőre is, amelyben Amrita Sher-Gil a fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt indiai-magyar festőnő élete és életműve köré szőtte a verseit.
Az irodalmi est folyamán Grencsó István játszott szaxofonon. A zenészt Jász Attila mutatta be a közönségnek:
– Grencsó Istvánnak nagyon fontos az, hogy szabad zenész. Szerencsém volt, hogy még egészen fiatal koromban, már a nyolcvanas években hallhattam őt. Egyetemistaként Veszprémben tanultam, és Istvánék ott rendszeresen koncerteztek. Ennél is nagyobb szerencsém az, hogy néhány évtized múlva már együtt is felléptünk és több szálon keresztül is összefonódtunk. Szabados György szellemi örököseként, Grencsó István minden nyáron vagy azon is túl alkalmanként táborokat, műhelymunkákat vezet. Ráadásul egyik állandó zenésztársa, Dukay Barnabás zeneszerző, az egyik legfontosabb mesterem. Az Új Forrás egy vidéki kis folyóirat, így azt gondolja neki mindent szabad és könyveket is kiad. Sikerült Dukay Barnabásról is kiadni egy könyvet – hallottuk egyebek közt Jász Attilától.
A VM4K következő irodalmi estjére 19-én, csütörtökön, 19 órától kerül sor. Ekkor a vendégek Verebes Ernő zeneszerző, költő, író, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja és Gruik Ibolya újságíró lesznek.
