Ma összegyűltek a vajdasági magyar irodalom képviselői Szivácon, hogy együtt megemlékezzenek Szenteleky Kornél íróról, irodalomalapítóról születésének évfordulóján. A rendezvény szentmisével kezdődött, majd a temetőben elhelyezték a kegyelet virágait Szenteleky sírján. Ezt követően a Szenteleky Kornél Művelődési Egyesület nagytermében Sinkovits Péterrel Verkli című kötetéről Beszédes István beszélgetett. Az emléknapon, amelyet minden évben megszerveznek, a Szenteleky Napok Tanácsa megvitatja a Szenteleky-napok programját, szervezését is.
– Szenteleky Kornél a vajdasági magyar irodalom Herkulese, Kazinczyja. Szivácon, ebben az eldugott faluban a levelezése által, mondhatni, megalkotta a vajdasági magyar irodalmat, vagy legalábbis sok mindent abból, ahogyan a vajdasági magyar irodalomról gondolkodunk. Életművével és a vajdasági magyar irodalommal is foglalkozunk most itt, Szivácon. Idén Szenteleky születésének 125., halálának pedig 85. évfordulójához érkeztünk. Ezen az összejövetelen továbbá megtesszük az előkészületeket az októberben esedékes Szenteleky-napok szervezésével kapcsolatban, hiszen idén a jeles évfordulók kapcsán különösen fontos, hogy nagy volumenűen ünnepeljünk. Szenteleky Kornél élete körül állandó viták vannak, különböző nézetek kereszttüzébe kerül, és érdekes lenne arról is beszélni, hogy mit jelent számunkra Szenteleky most, 2018-ban, és hogyan lehet róla még érvényesen beszélni – nyilatkozta lapunknak a rendezvényről Berényi Emőke, a Szenteleky Napok Tanácsának elnöke.
A megemlékezésen a vajdasági irodalmi élet képviselői is jelen voltak. Patócs László írót, kritikust kérdeztük arról, hogy hogyan hat Szenteleky Kornél a mai vajdasági magyar irodalomra.
– Minden egyes regionális vagy nemzeti irodalom számára szükségesek, és gyakorlatilag mindegyik meg is találja azokat az ősöket, akikre egyfajta kezdeményezőként, fontos korabeli alakként és egyfajta meghatározó személyiségként lehet hivatkozni. A vajdasági magyar irodalom esetében ez az alak Szenteleky Kornél, aki valóban sokat tett a kezdetekkor azért, hogy itt irodalom és kultúra jelenjen meg. Ha alaposan utána olvasunk a szövegeknek, akkor láthatjuk, hogy magának Szentelekynek sem volt tisztázott a viszonya azzal, hogy mit kellene itt csinálni, és az önellentmondások további tényezőként hatottak arra, amit az 1920-as évek közepétől már vajdasági magyar irodalomnak hívhatunk. Napjainkban, úgy hiszem, hogy a kezdeményező jellege a legerősebb, ami ösztönzőként hathat a jelenkori alkotókra, lehet, hogy kevésbé van jelen a kortárs gondolkodásban, de ettől függetlenül nem hanyagolhatjuk el, és nem feledkezhetünk meg róla semmiképp.
