Marko Čudić és Virág Gábor
Habár az újvidéki Forum Könyvkiadó szerepe a belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron mára már inkább szimbolikussá vált, jelenlétükre ezúttal is gondosan készültek, olyan köteteket mutattak be, amelyek a közvetítő szerepükre reflektálnak, tudtuk meg Virág Gábortól, a könyvkiadó igazgatójától. Rámutatott, a könyvkiadó munkatársai ugyanakkor kihasználták az alkalmat, hogy más kiadók új könyveit is szemügyre vegyék.
– A jelenlétünk a könyvvásáron most már inkább szimbolikusnak mondható, mivel magyar nyelvűek a könyveink, a vásárlók érdeklődése sem nagy. Ugyanakkor valamilyen szempontból nosztalgikus is, hiszen felidézi azokat az időket, amikor külön standdal tudott jelen lenni a könyvkiadó, amikor autóbuszokkal érkeztek az olvasók. Ez egyébként célként is lebeg a szemünk előtt, hogy olyan könyveket adjunk ki, amelyek felkelthetik a könyvvásár látogatóinak nagyobb érdeklődését – mutatott rá Virág Gábor.
A Forum ezúttal négy új könyvvel jelent meg a könyvvásáron. Az egyik annyira új, hogy a Belgrádba érkezésük előtt jött ki a nyomdából. Ez Ivo Andrić Jelek az út mentén (Znakovi pored puta) című könyve, amit Radics Viktória fordított magyar nyelvre. Pénteken az olvasás szerelmesei beszélgetést is hallgathattak a könyvről. Biljana Đorđević Mironja, az Ivo Andrić hagyatékát kezelő alapítvány képviseletében Ivo Andrićról beszélt, arról, hogy műveit 49 nyelvre lefordították. A legtöbb nyelven olvasható regénye a Híd a Drinán. Míg ez a kiadás, amit ezúttal már magyar nyelven is a kezükbe vehetnek az olvasók, a legkevésbé ismert. Radics Viktória hozzátette, számos értékes gondolatot közöl az olvasóval Andrić az élet több területéről, és ugyanakkor saját magáról is beszél. Kiderül, hogy a klasszikus íróként kezelt Andrić gondolatai rendkívül modernek voltak és most is azok. Virág Gábor is azt hangsúlyozta, hogy egy olyan kapitális művet adtak ki, amelynek ma is megvan az aktualitása.
– Az ember minden napra találhat egy-egy bejegyzést, ami szebbé teheti a napját, vagy arra ösztönzi, hogy bizonyos dolgokról elgondolkozzon. Andrić a mindennapjainkról, az életről, a társadalomról írt ebben a könyvben – mondta a Forum igazgatója.
A traN(S)zakció műfordítás-sorozatban megjelent Laura Barna regénye Vörösmetszés címmel, melyet Bognár Dorottya ültetett át magyar nyelvre. Laura Barna a regényének bemutatóján kihangsúlyozta, bár Csókától nem messze született egy magyar családban, kicsi volt még, amikor Montenegróba került. A környezet hatására aztán a magyar nyelv használata teljesen háttérbe szorult, és saját bevallása szerint elfelejtette a nyelvet. Kifejezetten szerb nyelven ír, és bár a nyolcvanas évekig Splitben élt, az egész Balkánt saját környezetének éli meg, Vajdaság pedig külön helyet foglal el a szívében. Regényében amellett, hogy fellelhető a kötődése, igyekezett tüntetésképpen szembeszegülni az, ahogy ő fogalmazott, Viber-életmóddal és SMS-nyelvezettel, így gazdag nyelvezettel és hosszú mondatokban fogalmazott. A fordításnál ez okozta az egyik nehézséget, Bognár Dorottya bevallása szerint, akinek ez volt az első regény, amit lefordított. De mint mondta, a legnehezebb éppen az volt, hogy ő, aki egyszer-kétszer járt Belgrádban, elképzelje azokat a helyszíneket, amelyeken a regény egyik főhősét, Kosta Miličevićet, a modern festészet képviselőjét megjeleníti az írónő.
A Forum bemutatta Marko Čudić Áthangolódások című kötetét, ami a fordításról és az interkulturalitásról szóló tanulmányokat adja közre. Virág Gábor elmondta, a könyv amellett, hogy fordításkritikákat és tanulmányokat tartalmaz, érdekes kultúrtörténeti, akár nyelvtörténeti olvasmányként is forgatható. Marko Čudić beszélt arról, hogyan vált, az ő szójátékával élve félnyelvűből kétnyelvűvé. Mi ösztönözte arra, hogy fordítással foglalkozzon és mikor vált világossá, hogy szerb nyelvre fordít majd. Rámutatott, milyen nehézségekkel találkozik egy fordító a munkája során, hogy mekkora alázatosságot, ugyanakkor megszállottságot igényel, hogy ezzel a nehéz munkával foglalkozzon valaki. Nem elismert hivatás ez, ami hatalmas munkát igényel. Ő önkritikával fogalmazta meg, hogy minden fordító dolga, hogy folyamatosan felülbírálja magát, a munkáját. Kritikával illette a kiadókat is, akik szavai szerint sokszor csak a külföldi recenziókat követik, miközben hazai írók és fordítók tollából is kiváló kéziratok születnek. Az Áthangolódások az első könyve, ami magyar nyelven jelent meg, és a könyvről is magyarul beszélt, kihangsúlyozva, mekkora jelentősége volt az életútjában a magyar és a szerb nyelvnek.
Mindezek mellett bemutatásra került a középiskolai tanulmányukat magyar nyelven folytató tanulók számára összeállított szerb nyelvű szöveg- és feladatgyűjtemény.
