Kosztolányi útleírásai sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint egy beszámoló, emelte ki a Vajdasági Magyar Szövetség belgrádi szervezetében megtartott előadásában Marko Čudić, a belgrádi Hungalogia Kar vezetője, amikor Kosztolányi Dezső és Miloš Crnjanski útleírásairól beszélt.
Marko Čudić előadásában rámutatott, Kosztolányi Dezső nem tartotta saját útleírásait méltónak arra, hogy megjelenjenek, miközben ma értékes írásoknak számítanak. Olyan jelenségekre világított rá, amiket csak egy kívülálló vehet észre egy-egy város, ország bemutatásakor.
– Kosztolányit olvasni munka, semmiképpen sem kikapcsolódás – emelte ki Čudić, mert mint mondta, nemcsak kiváló író, hanem gondolkodó is volt.
Párhuzamot vonva Kosztolányi Dezső és Miloš Crnjanski között, elemezte, milyen fontos kép tárul elénk őket olvasva, többek között megtudhatjuk azt is, hogyan élte meg Kosztolányi – aki bár elkerülte a katonai besorozást, soha nem emelte fel hangját a háború ellen – az első világháború végét, mondva, hogy „a magyar író a Trianonba hal bele”, hiszen a trianoni megállapodást követően a többségi nemzetből szabadkai születése révén ő kisebbségi lett.
Crnjanskinak pedig kisebbségiként – hiszen Csongrádban született, szerb családban – a magyar hadseregben kellett a saját népe ellen küzdenie.
Ez a kettősség, az aktuális politikai helyzet, a társadalmi elvárások rányomták bélyegüket minkét író életére és munkásságára.
